Pontosan száz évvel ezelőtt, 1926 nyarán Magyarország a mohácsi csata négyszázadik évfordulójára készült. Egerben a Népújság hasábjain Dr. Horváth Kázmér idézte fel a tragédiát. Írása azonban jóval több volt történelmi visszatekintésnél: Mohács emléke mögött ott húzódott Trianon alig hat évvel korábbi traumája is. Ma, 2026. augusztus 29-én, a csata ötszázadik évfordulóján különös súllyal olvashatjuk újra ezeket a sorokat.
„Mohácsnak esztendeje 1926”
A Népújság 1926. július 13-i, 155. számában jelent meg Dr. Horváth Kázmér „Mohács” című írása. Az ország ekkor már az augusztus 29-i négyszázadik évfordulóra készült.
A szerző már a cikk elején kijelentette: „Mohácsnak esztendeje 1926.”
Nem egyszerű történelmi évfordulóként tekintett az eseményre. Úgy vélte, négyszáz év elteltével a magyarságnak meg kell állnia, és kegyelettel kell emlékeznie azokra, akik 1526. augusztus 29-én életüket adták az ország védelmében.
A csata valóban a magyar történelem egyik legfontosabb fordulópontjává vált. A Nemzeti Örökség Intézetének összefoglalója szerint az I. Szulejmán vezette oszmán haderő döntő vereséget mért II. Lajos seregére, a király pedig a csatát követően életét vesztette.
Mohács és Trianon – két történelmi trauma találkozása
Horváth Kázmér írásának talán legérdekesebb része, hogy 1526 tragédiáját saját korának Magyarországával állította párhuzamba.
1926-ban mindössze hat év telt el a trianoni békeszerződés óta. Az ország területének és lakosságának jelentős részét elveszítette, így az akkori olvasó egészen más lelkiállapotban találkozott a „mohácsi vész” történetével, mint egy korábbi nemzedék.
Horváth ezért írhatta:
„Soha generáció nem tudja jobban átérezni annak a nagy katasztrófának súlyát, ami rászakadt nemzetünkre 400 évvel ezelőtt, mint mi…”
A mondatban nem szerepel Trianon neve, mégis nehéz lenne nem felismerni mögötte az 1920-as országvesztés élményét.
Mohács 1926-ban nem pusztán 1526-ról szólt. Az akkori Magyarország saját veszteségeit is Mohács történelmi tükrében szemlélte.
„Nekünk nem lehet jogunk a vádra”
A szerző ugyanakkor nem az elődök hibáztatására használta fel az évfordulót.
Éppen ellenkezőleg.
Figyelmeztette olvasóit:
„Nekünk nem lehet jogunk a vádra.”
Érvelése szerint azok, akik Mohácsnál elestek, az ország kapuját védték. Lehet vitatkozni a csatát megelőző politikai döntésekről, a hadvezetésről vagy Magyarország akkori állapotáról, de a harctéren életüket vesztő katonáknak kegyelet jár.
Ez a gondolat száz év elteltével is figyelemre méltó.
„Mohács hív”
Horváth Kázmér cikkének egyik legerősebb képe a mohácsi sírok fölött megszólaló jelképes kürt.
Üzenete mindössze két szó:
„Mohács hív.”
A szerző azt szerette volna, ha az évfordulót megelőző időszak egyfajta „nemzeti vigíliává” válik.
Nem tartotta szükségesnek, hogy minden magyar személyesen eljusson Mohácsra. Sokkal fontosabbnak gondolta, hogy lélekben legyen jelen az ország.
Így egy egri újság hasábjairól is elindulhatott az a képzeletbeli zarándoklat, amelynek célja nem egyszerűen egy történelmi helyszín felkeresése, hanem az emlékezés volt.
Eger és Mohács – száz évvel később újra összekapcsolódott
Különösen érdekes, hogy 2026-ban ismét közvetlen kapcsolat alakult ki Eger és a mohácsi évforduló között.
A Nemzeti Örökség Intézetének Mohács 500 vándorkiállítása 2026. július 27. és augusztus 18. között Egerben, a Gárdonyi téren is látható volt. A kiállítás a legújabb régészeti, antropológiai és történettudományi eredményeket mutatta be.
Szép történelmi párhuzam rajzolódik ki:
1926-ban egy egri újságcikk emlékeztetett Mohácsra – 2026-ban, pontosan száz évvel később, a Mohács 500 kiállítás érkezett Egerbe.
400 évből 500 év lett
Amikor Horváth Kázmér leírta sorait, négyszáz esztendő választotta el Mohácstól.
Bennünket ma már ötszáz év.
- augusztus 29-én Mohácson és a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen rendezik meg az ötszázadik évforduló központi megemlékezéseit. A jubileumhoz a Nemzeti Örökség Intézete átfogó Mohács 500 programsorozatot kapcsolt, miközben maga az emlékhely is jelentős megújuláson ment keresztül.
A hivatalos emlékezet ma már nem kizárólag a vereséget hangsúlyozza. A kegyelet, a hősiesség, a túlélés és a közép-európai összefogás is központi szerepet kap.
Az évfordulóra a Magyar Nemzeti Bank külön Mohács 500 emlékérmét is kibocsátott.
Egy százéves egri újságcikk üzenete
Talán éppen ezért érdemes ma újra elővenni Horváth Kázmér 1926-os írását.
Nem azért, mert minden megállapítását változatlanul el kell fogadnunk. Hanem azért, mert megmutatja, hogyan gondolkodtak Mohácsról Egerben száz évvel ezelőtt.
Az 1926-os szerző számára Mohács egyszerre jelentette a történelmi tragédiát, a hősi halált, a nemzeti önvizsgálatot és saját korának fájdalmas tapasztalatait.
Száz év telt el az egri újságcikk megjelenése óta.
Négyszáz évből ötszáz lett.
De Horváth Kázmér két szava ma, 2026. augusztus 29-én talán még különösebb jelentést kap:
„Mohács hív.”
Források
Az eredeti cikk forrása: Népújság, 1926. július 13., 155. szám – „Mohács”, Dr. Horváth Kázmér.
Mohács 500 – Nemzeti Örökség Intézete
Mohács 500 – 500 év emlékezete és az 1926-os négyszázadik évforduló
Mohács 500 eseménynaptár – az egri vándorkiállítással
A Mohácsi Nemzeti Emlékhely megújulása
Magyar Nemzeti Bank – Mohács 500 emlékérme
Borítókép: Népújság, 1926. július 13., 155. szám.