217 éve, 1809. október 10-én született Flór Ferenc, az 1848–49-es szabadságharc honvéd-egészségügyi szolgálatának egyik legfontosabb megszervezője. Születésének évfordulója különleges alkalmat kínál arra, hogy felidézzük a magyar orvoslás történetének egyik meghatározó korszakát, és megvizsgáljuk, miként fejlődött a gyógyítás Egerben. A visszatekintés idén különösen aktuális: 2026. október 8-án volt háromszáz éve annak, hogy megszületett az egri irgalmasrendi kórház alapító okirata.
Flór Ferenc, aki megszervezte a honvédek gyógyítását
A magyar szabadságharc történetét legtöbbször hadvezérek, csaták és politikai események révén ismerjük. Sokkal kevesebb szó esik azokról az orvosokról, sebészekről és ápolókról, akik a harctereken és a tábori kórházakban küzdöttek az emberéletek megmentéséért.
Közéjük tartozott Flór Ferenc, aki 1809. október 10-én született Váradolasziban, a mai Nagyvárad területén. Orvosi tanulmányait Pesten végezte, ahol 1833-ban szerzett diplomát. Már fiatalon kitűnt szakmai érdeklődésével, és fontosnak tartotta, hogy az orvostudomány magyar nyelven is fejlődhessen.
A magyar orvosi szaknyelv kialakításának egyik úttörője volt. Magyar nyelven megvédett doktori értekezése abban a korban különleges vállalkozásnak számított, amikor a tudományos életben még meghatározó szerepet játszott a latin és a német nyelv.
Pályafutása során a pesti Szent Rókus Kórház főorvosa, majd igazgatója lett. Tapasztalatait azonban nem csupán a kórházi gyógyításban kamatoztatta: a járványok elleni védekezés, a közegészségügy és a betegellátás szervezése egyaránt foglalkoztatta.
Amikor 1848-ban kitört a forradalom, olyan szakemberre volt szükség, aki nemcsak gyógyítani tudott, hanem egy egész hadsereg egészségügyi ellátását is képes volt megszervezni.
Flór Ferenc vállalta ezt a feladatot.
A szabadságharc láthatatlan küzdelme
Az 1848–49-es szabadságharc idején a honvédség egészségügyi ellátása rendkívüli nehézségekkel szembesült.
A harctéri sebesülések mellett a fertőző betegségek, a rossz higiénés körülmények, a hiányos táplálkozás és a gyógyszerhiány is komoly veszélyt jelentettek. A kor orvostudománya még nem rendelkezett antibiotikumokkal, a fertőzések megelőzésének módszerei pedig messze elmaradtak a mai lehetőségektől.
Flór Ferenc a Hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetőjeként jelentős szerepet vállalt a honvédorvosi szolgálat kiépítésében.
Munkája nyomán fejlődött a tábori kórházak rendszere, a sebesültek hátországi ellátása, az újoncok egészségügyi vizsgálata és a hadirokkantak utógondozása.
Különösen fontosnak tartotta a megfelelő orvosi műszerek és gyógyszerek biztosítását. A hiány enyhítésére hazai gyártási lehetőségeket is keresett.
A korabeli hadisebészetben a gyors beavatkozás gyakran életet menthetett. Flór az új érzéstelenítési eljárások alkalmazásában is az úttörők közé tartozott: Európában az elsők között használt kloroformot műtéti érzéstelenítésre.
Tevékenysége megmutatta, hogy a hadsereg működőképessége nemcsak a katonák bátorságán és a fegyvereken múlik, hanem azon is, hogy a sebesültek milyen gyorsan és milyen körülmények között kapnak segítséget.
Kossuth Zsuzsanna és a szervezett betegápolás kezdete
A szabadságharc egészségügyi történetének másik kiemelkedő alakja Kossuth Zsuzsanna volt, Kossuth Lajos húga.
Flór Ferenc javaslatára 1849. április 16-án országos főápolónővé nevezték ki. Feladata a hadikórházak ápolási munkájának megszervezése és az önkéntes segítők mozgósítása volt.
Munkássága azért is jelentős, mert a betegápolást olyan időszakban igyekezett szervezett keretek közé helyezni, amikor az ápolói hivatás még nem rendelkezett a később kialakuló szakmai intézményrendszerrel.
A nők szerepvállalása a hadikórházakban a szabadságharc egyik kevésbé ismert, mégis meghatározó fejezete.
A sebesültek gondozása, az élelmezés, a tisztaság fenntartása és a gyógyszerek biztosítása ugyanolyan nélkülözhetetlen része volt a gyógyításnak, mint maga az orvosi beavatkozás.
Flór Ferenc és Kossuth Zsuzsanna munkája a magyar katonai egészségügy és a szervezett ápolás történetében egyaránt fontos örökséget hagyott hátra.
Egerben már évszázadokkal korábban megjelent a betegápolás
Miközben a 19. század közepén a honvédorvosok a modern katonai egészségügyi rendszer kialakításán dolgoztak, Egerben már hosszú múltra tekintett vissza a betegek gondozása.
A város gyógyításának története egészen a középkorig vezethető vissza.
A 12. század második feléből már ismerünk adatokat az egri Szent Jakab-ispotály működéséről. Ezek az intézmények azonban még nem a mai értelemben vett kórházak voltak. Elsősorban a betegek, szegények, idősek és rászorulók ellátását szolgálták.
A középkori ispotályok működésében a vallási közösségek és az egyházi intézmények meghatározó szerepet játszottak.
Eger különleges adottságai közé tartozott a természetes gyógyvizek jelenléte is. A meleg vizű források, valamint a fürdőkultúra fejlődése hosszú távon hozzájárult ahhoz, hogy a város a gyógyítás és a fürdőzés egyik fontos térségi központjává váljon.
A török uralom után újabb intézmények jelentek meg. A történeti adatok szerint 1690-ben már egy 15 ágyas női kórház is működött a városban.
Ez a későbbi, Széchenyi utcai kórházrész történetéhez kapcsolódott.
1726. október 8. – az egri kórház történetének mérföldköve
Az egri egészségügy történetében 1726. október 8. különleges jelentőségű dátum.
Erdődy Gábor egri püspök ezen a napon kelt alapítólevelével megteremtette az irgalmasrendi férfikórház létrehozásának feltételeit.
Az irgalmas rend számára átadta a Szent József tiszteletére szentelt, korábbi török mecsetből kialakított templomot, a mellette fekvő telket, valamint 30 ezer forintot a betegek ellátására.
Az alapítás mögött nem pusztán egy új épület létrehozásának szándéka állt. Olyan intézményt kívántak működtetni, amelyben a gyógyítás, a betegápolás és a rászorulók segítése tartósan biztosítható.
Az irgalmasrendi férfikórház 1727. augusztus 27-én kezdte meg működését ideiglenes helyen. Az épületegyüttes 1728. december 27-én kapta meg a használatbavételi engedélyt.
Az irgalmas rend tagjai több mint két évszázadon keresztül, egészen 1950-ig vettek részt Eger betegellátásában.
Ez a hosszú időszak alapvetően meghatározta a város egészségügyi intézményrendszerének fejlődését.
Markhot Ferenc és az egri orvostudomány öröksége
Az egri gyógyítás történetéből nem hiányozhat Markhot Ferenc neve sem, akiről a város kórháza ma a nevét viseli.
Markhot Ferenc a 18. századi magyar orvostudomány egyik jelentős alakja volt. Munkássága szorosan összekapcsolódott Egerrel, ahol nemcsak gyakorló orvosként tevékenykedett, hanem az orvosképzés fejlesztésén is dolgozott.
Az egri orvosképzés történetének kiemelkedő eseménye az 1769-ben megindult orvosi oktatás, amelyet a Schola Medicinalis néven ismert intézményhez kapcsolunk.
A kezdeményezés Eszterházy Károly püspök tudománypártoló törekvéseivel is összefüggött.
A cél az volt, hogy Egerben olyan orvosokat képezzenek, akik megfelelő tudással rendelkeznek a betegek ellátásához.
Bár az egri orvosképzés nem vált hosszú életű intézménnyé, jelentősége vitathatatlan a magyar orvostörténetben.
Eger ugyanis nemcsak a betegek ellátásában, hanem az orvosi tudás átadásában is szerepet vállalt.
Ez különösen figyelemre méltó egy olyan korszakban, amikor az orvosképzés lehetőségei még jóval korlátozottabbak voltak, mint napjainkban.
A 19. század: új kihívások, új lehetőségek
Flór Ferenc korában az orvostudomány egész Európában jelentős átalakuláson ment keresztül.
A 19. század közepén egyre nagyobb figyelmet kapott a közegészségügy, a járványok elleni védekezés, a kórházi higiénia és az orvosok szakmai képzése.
A kolera és más fertőző betegségek ismétlődő járványai rámutattak arra, hogy a gyógyítás nem korlátozódhat az egyes betegek kezelésére.
A települések ivóvízellátása, a szennyvíz kezelése, a zsúfoltság mérséklése és az egészségügyi ellenőrzés ugyancsak alapvető közegészségügyi kérdéssé vált.
Egerben az intézményes betegellátás fejlődése szintén ebbe a szélesebb történelmi folyamatba illeszkedett.
A női betegek gondozásában fontos változást jelentett, hogy 1858-ban a Vincés nővérek vették át a Széchenyi utcai kórházrész működtetését.
A szerzetesrendek betegápoló tevékenysége és a fokozatosan fejlődő orvosi szakmai munka hosszú ideig egymás mellett létezett.
A század második felében az orvostudomány új eredményei, a korszerűbb sebészeti módszerek és a higiénés szemlélet terjedése egyre nagyobb hatással voltak a kórházi gyógyításra.
Eger és a magyar orvostudomány találkozása
A város orvostörténetének egyik érdekes, kevésbé ismert eseménye 1868-hoz kapcsolódik.
Ebben az évben Eger adott otthont a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. nagygyűlésének.
A rendezvény a korabeli magyar tudományos élet fontos találkozója volt, amelyen az orvostudomány és a természettudományok képviselői osztották meg kutatási eredményeiket és tapasztalataikat.
A nagygyűlés megrendezése azt is mutatja, hogy Eger a 19. században nem csupán történelmi és egyházi központként, hanem tudományos találkozóhelyként is szerepet kapott.
A gyógyítás fejlődése ekkor már egyre inkább összekapcsolódott a kutatással, az oktatással és a szakmai tapasztalatcserével.
Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy a városban egy évszázaddal korábban már orvosképzési kezdeményezés is működött.
Háromszáz év története elevenedett meg 2026 októberében
Az egri kórház alapító okiratának háromszázadik évfordulóját 2026. október 8-án ünnepi tudományos üléssel idézték fel.
A rendezvényt a Markhot Ferenc Kórház kápolnájában tartották, ahol az intézmény múltjának különböző korszakait mutatták be.
Az előadások foglalkoztak a kórház történetével, az irgalmasrendi intézmény levéltári forrásaival, az egri püspökség és érsekség szerepével, valamint a történelmi gyógyszertári örökséggel.
A jubileum egyik különlegessége, hogy az 1726. október 8-án kelt alapító okirat másolatát vitrinben helyezték el a kórházban.
A dokumentum így a három évszázados intézményi múlt kézzelfogható emlékévé vált.
A megemlékezéshez a Múzeumi Gránátalma Patikában levéltári dokumentumokból összeállított kiállítás is kapcsolódott.
A jubileumi rendezvény arra is ráirányította a figyelmet, hogy az egri kórház története nem kizárólag épületekről és intézményi változásokról szól.
Generációk orvosai, ápolói, gyógyszerészei és más egészségügyi dolgozói formálták azt a gyógyító közösséget, amelynek munkája a város és a környező települések életében meghatározó szerepet játszott.
Két évforduló, közös örökség
Flór Ferenc születésének 217. és az egri kórház alapító okiratának 300. évfordulója két különböző történelmi eseményre emlékeztet.
Közvetlen egri tevékenysége Flór Ferencnek nem igazolható az itt felhasznált források alapján, ezért életútját nem szabad összekeverni Markhot Ferenc egri munkásságával.
A két orvos különböző korban, eltérő feladatokkal szolgálta a magyar gyógyítás fejlődését.
Markhot Ferenc a 18. századi egri orvoslás és orvosképzés egyik meghatározó személyisége volt, míg Flór Ferenc a 19. századi magyar közegészségügy és honvédorvoslás megszervezésében játszott kiemelkedő szerepet.
Mégis van valami, ami összeköti őket: mindketten felismerték, hogy a gyógyítás jövője nemcsak az egyes orvosok tudásán múlik, hanem az oktatás, a szervezettség és a megfelelő intézményi háttér fejlődésén is.
Az egri kórház három évszázados története ugyanezt a folyamatot példázza.
A középkori ispotályoktól az irgalmasrendi betegellátáson és a 18. századi orvosképzésen át a modern kórházig hosszú út vezetett.
A gyógyítás eszközei, módszerei és intézményei alapvetően megváltoztak, de a hivatás legfontosabb célja változatlan maradt: segítséget nyújtani azoknak, akiknek szükségük van rá.
Eger háromszáz éves kórházi öröksége ezért nem csupán helytörténeti emlék, hanem a város és Heves megye közös értéke is.
Források
Minden, ami Eger – blogarchívum
TV Eger – 300 éves a kórház alapító okirata
Markhot Ferenc Kórház – Háromszáz év: jubileumi megemlékezés
Markhot Ferenc Kórház – Kórháztörténet
Egri Főegyházmegye – Az egri orvosképzés története
Magyar Tudományos Akadémia – Flór Ferenc
Nemzeti Örökség Intézete – Flór Ferenc életútja
Honvédelem – Legendás magyar katonaorvosok: Flór Ferenc
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az egri érseki Líceum történetéből
Borítókép: Az egri Markhot Ferenc Kórház épülete és történelmi bejárata. Fotó: Molnár Réka / Telex.