1881. október 10-én született Kittenberger Kálmán, a magyar vadászati irodalom és természetkutatás egyik legismertebb alakja. A 145 évvel ezelőtt született Afrika-kutató életútja alkalmat kínál arra, hogy felidézzük a Bükk és a Mátra vadászati hagyományait, az erdészet fejlődését és azt a különleges természeti örökséget, amely Heves megye erdőségeit ma is jellemzi. A vadászat, az erdőgazdálkodás és a természetvédelem története ugyanis szorosan összefonódik ezen a vidéken.
Egy magyar természetkutató, akit Afrika tett ismertté
Kittenberger Kálmán 1881. október 10-én született Léván, az akkori Magyar Királyság területén. Nevét elsősorban afrikai expedíciói, vadászati élményei és természetrajzi gyűjtőmunkája tették ismertté.
Fiatalon a természet iránt érdeklődött, majd a 20. század elején Afrikába utazott, ahol hosszú éveket töltött vadászattal, állatok megfigyelésével és tudományos gyűjtéssel. Munkásságának jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményeihez kapcsolódó tevékenysége adta.
Kittenberger nem csupán vadászként vált ismertté. Megfigyelései, útleírásai és gyűjtései hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar közönség közelebbről megismerhesse Afrika állatvilágát.
Később a Nimród vadászújság szerkesztőjeként is meghatározó szerepet vállalt a hazai vadászati kultúrában. Könyvei, köztük a Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában és az A megváltozott Afrika, több nemzedék olvasóinak mutatták be a távoli földrész természeti világát.
Bár életének legismertebb fejezetei Afrikához kötődnek, születésének évfordulója a magyarországi vadászati hagyományok felidézésére is lehetőséget ad.
Amikor a Bükk és a Mátra erdei vadászterületek voltak
A Bükk és a Mátra erdőségei évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak a térség gazdasági és társadalmi életében. A faanyag, a legeltetés és az erdei termékek mellett a vadállomány is értéket képviselt.
A középkorban és a kora újkorban a vadászati jog szorosan kapcsolódott a földbirtoklási viszonyokhoz. A nagyobb birtokok erdőségeiben a vadászat nemcsak élelemszerzést, hanem társadalmi eseményt és rangot is jelentett.
A 18–19. században a vadgazdálkodás egyre szervezettebbé vált. A vadállomány megőrzése, a vadkárok kezelése és a vadászati jog szabályozása fokozatosan az erdőbirtokok működésének részévé vált.
A Mátra nagy kiterjedésű erdei és a Bükk nehezen járható völgyei, hegyoldalai kedvező élőhelyet biztosítottak a nagyvadaknak. A gímszarvas, az őz és a vaddisznó ma is a térség jellegzetes vadfajai közé tartozik.
A vadászati hagyományok ugyanakkor nem választhatók el a táj átalakulásától. Az erdőirtások, a mezőgazdasági művelés terjedése, majd a tervszerű erdőgazdálkodás mind befolyásolták az állatok élőhelyeit és állományát.
A bükki erdészet története
A Bükk erdőgazdálkodásának történetében különösen fontos szerepet játszott a 18. század.
A térség erdei ekkor már jelentős mennyiségű faanyagot biztosítottak a környék ipari tevékenységéhez. A vasfeldolgozás, a faszénégetés, az építkezések és a mindennapi tüzelőanyag-szükséglet egyaránt növelték az erdők gazdasági jelentőségét.
A Fazola család nevéhez kötődő bükki vasipar különösen sok faanyagot és faszenet igényelt. Az ómassai és újmassai ipartörténeti emlékek ma is felidézik azt az időszakot, amikor a hegység erdei a korabeli ipar nélkülözhetetlen erőforrásai voltak.
A 19. században Magyarországon fokozatosan megerősödött a szakszerű erdőgazdálkodás. Az 1879. évi erdőtörvény mérföldkövet jelentett az erdők kezelésének szabályozásában.
Az erdőtervezés, a felújítás és a fakitermelés szervezése egyre nagyobb szakmai jelentőséget kapott.
A Bükk erdőgazdálkodásának egyik későbbi fontos szereplője az EGERERDŐ Zrt., amely napjainkban a térség állami erdeinek jelentős részén végez erdőgazdálkodási és közjóléti feladatokat.
A bükki erdők története tehát nemcsak a fakitermelésről szól, hanem arról is, hogyan változott az ember viszonya az erdőhöz.
A Mátra vadászati hagyományai
A Mátra erdőségei szintén hosszú vadászati múlttal rendelkeznek.
Parád, Parádsasvár, Galyatető és Mátraháza környéke a 19. századtól, illetve a 20. század első felében egyre ismertebbé vált a főúri üdülések, erdei kirándulások és vadászatok világában.
A parádi birtokok története különösen érdekes. A térség a Károlyi családhoz is kötődött, amelynek birtokai és építkezései jelentős nyomot hagytak a Mátra településeinek arculatán.
A vadászat ebben az időszakban a birtokos családok társasági életének is fontos része volt. A vadászatokhoz erdészeti személyzet, vadőrök, hajtók és más helyi munkások kapcsolódtak.
A Mátra erdei azonban nem kizárólag az előkelő vendégek számára jelentettek értéket. A környék falvainak lakói közül sokan az erdőgazdálkodásból, favágásból, szénégetésből és más erdei munkákból éltek.
A vadászati kultúra és az erdei munka világa így ugyanannak a tájnak két eltérő, mégis egymással összefüggő történetét alkotta.
Az erdő állatvilága – több, mint vadászható fajok összessége
A Bükk és a Mátra állatvilága rendkívül változatos. A nagyvadak mellett számos védett és fokozottan védett faj él a hegységek erdeiben.
A gímszarvas különösen ősszel kerül a figyelem középpontjába, amikor a szarvasbőgés hangjai töltik be az erdőket. A szeptemberi időszak a vadgazdálkodás és a természetmegfigyelés szempontjából egyaránt különleges.
Az őzek inkább az erdőszéleken, tisztásokon és mozaikos élőhelyeken figyelhetők meg, míg a vaddisznók a sűrűbb erdőrészekben is otthonosan mozognak.
A ragadozók közül a róka, a borz és a nyest is része a térség állatvilágának.
Különösen figyelemre méltó a nagyragadozók helyzete. A Bükk térségében az elmúlt évtizedekben farkasok jelenlétét és szaporodását is dokumentálták. A faj visszatérése fontos természetvédelmi kérdéseket vet fel, hiszen a nagyragadozók az erdei ökoszisztémák működésében is szerepet játszanak.
A madárvilág ugyancsak gazdag. A fekete gólya, az uhu, a különböző harkályfajok és a ragadozó madarak jelenléte jól mutatja a változatos erdei élőhelyek jelentőségét.
A mai természetkutatás már nemcsak az egyes állatfajok leírására törekszik, hanem az élőhelyek, a táplálékhálózatok és az emberi tevékenység hatásainak megértésére is.
Vadászat és természetvédelem – változó szemlélet
Kittenberger Kálmán korában a vadászat és a természetrajzi gyűjtés gyakran összekapcsolódott. A múzeumi példányok beszerzése a tudományos kutatás egyik fontos módszerének számított.
A 21. században azonban a természet megismerésének lehetőségei jelentősen kibővültek.
A fényképezőgépek, mozgásérzékelős vadkamerák, műholdas nyomkövetők és genetikai vizsgálatok segítségével ma már sok esetben az állatok elejtése nélkül is részletes információkat szerezhetnek a kutatók.
A vadgazdálkodás és a természetvédelem céljai bizonyos területeken találkozhatnak, más kérdésekben azonban eltérő szempontokat képviselhetnek.
A vadállomány szabályozása, az erdőfelújulás biztosítása, a mezőgazdasági vadkárok mérséklése és a védett ragadozók megőrzése mind olyan kérdések, amelyek szakmai együttműködést igényelnek.
A túlzottan magas nagyvadlétszám például akadályozhatja az erdők természetes megújulását, mert az állatok elfogyaszthatják a fiatal facsemetéket.
Ezért a korszerű erdő- és vadgazdálkodás egyik legfontosabb feladata az ökológiai egyensúly megőrzése.
A Bükki Nemzeti Park szerepe
A természetvédelem történetének meghatározó állomása volt a Bükki Nemzeti Park 1977-es létrehozása.
Magyarország harmadik nemzeti parkja a hegység különleges földtani értékeit, erdeit, barlangjait, növény- és állatvilágát hivatott megőrizni.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkája ma már messze túlmutat a természetvédelmi területek felügyeletén. A szakemberek élőhelyeket kezelnek, fajvédelmi programokat végeznek, kutatásokat támogatnak és környezeti nevelési feladatokat látnak el.
A Mátra természetvédelmi értékeinek megőrzése ugyancsak fontos feladat. A Mátrai Tájvédelmi Körzet 1985-ben jött létre, és a hegység számos értékes élőhelyének védelmét szolgálja.
A két hegység erdőségei így ma már nem csupán gazdasági vagy vadászati szempontból fontosak, hanem Magyarország természeti örökségének kiemelkedő részei.
Erdei vasutak, vadászösvények és turistautak
A Bükk és a Mátra erdőgazdálkodási múltjának különleges emlékei az erdei kisvasutak.
A Szilvásváradi Állami Erdei Vasút, a Lillafüredi Állami Erdei Vasút és a Mátravasút története egyaránt összefügg az erdei faanyag szállításával.
Ezek a vasutak eredetileg gazdasági célokat szolgáltak, később azonban jelentős turisztikai szerepet kaptak.
A korábbi erdészeti utak, munkásösvények és szállítási útvonalak egy része ma a természetjárók számára is fontos.
Szilvásvárad, Felsőtárkány, Mátrafüred és Parádfürdő környékén a kirándulók olyan tájakon járhatnak, amelyek történetét évszázadokon keresztül az erdei munka, a vadászat és az erdőgazdálkodás alakította.
A természetjárás elterjedése új kapcsolatot teremtett az ember és az erdő között. A korábban elsősorban gazdasági erőforrásként kezelt erdők fokozatosan a pihenés, az egészségmegőrzés és a természet megismerésének helyszíneivé is váltak.
Mit tanulhatunk ma Kittenberger Kálmán örökségéből?
Kittenberger Kálmán életműve egy olyan korszakot idéz, amikor a távoli tájak felfedezése, a vadászat és a természetrajzi kutatás szorosan összekapcsolódott.
Munkásságát saját korának történelmi és tudományos környezetében érdemes értelmezni. A mai természetvédelmi szemlélet sok tekintetben eltér a 20. század eleji gyakorlattól, de a természet megfigyelése és megismerése iránti érdeklődés továbbra is közös alapot jelent.
A Bükk és a Mátra története jól példázza ezt a változást.
Az egykori vadászterületek, ipari célokat szolgáló erdőségek és erdészeti birtokok ma egyszerre biztosítanak élőhelyet védett fajoknak, megélhetést az erdőgazdálkodásban dolgozóknak és kikapcsolódási lehetőséget a természetjáróknak.
Az erdők jövője azonban új kihívások elé néz. Az aszályos időszakok, a szélsőséges időjárás, a kártevők és az élőhelyek változása egyre nagyobb figyelmet követel.
Heves megye számára különösen fontos, hogy a Bükk és a Mátra erdőségei hosszú távon is megőrizzék természeti értékeiket.
Kittenberger Kálmán születésének 145. évfordulója ezért nemcsak egy híres magyar vadász és természetkutató emlékének felidézésére alkalmas. Arra is emlékeztet, hogy a természet megismerése felelősséggel jár.
A Bükk és a Mátra erdei nem csupán a múlt vadászati és erdészeti hagyományait őrzik, hanem olyan élő természeti értékeket is, amelyek megőrzése a következő nemzedékek közös feladata.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár – Afrika lenyomata Nagymaroson: Kittenberger Kálmán öröksége
Nemzeti Archívum – A nagy oroszlánvadász
Nemzeti Örökség Intézete – Kittenberger Kálmán
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A Bükki Nemzeti Park története
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Mátrai Tájvédelmi Körzet
Borítókép: Kittenberger Kálmán Afrika-kutató és vadászíró írógépe mellett, munka közben. Fotó: MTI / Bartal Ferenc.