Az 1970-es évek elején Eger történelmi belvárosa jelentős változások előtt állt. A Dobó tér parkosított kialakítása, a környező utcák forgalma, a belvárosi üzletek és a mindennapi élet egészen más képet mutatott, mint napjainkban. A város fejlődése, a növekvő gépjárműforgalom és az idegenforgalom erősödése egyre sürgetőbbé tette a közlekedés átszervezését. Az 1973-as esztendő ebből a szempontból is fordulópontot jelentett Eger történetében.
A Dobó tér a hetvenes évek elején
Eger főtere az 1970-es években egyszerre volt a város történelmi központja, kedvelt találkozóhelye és a belvárosi élet egyik legfontosabb színtere. A környező utcákban üzletek, szolgáltatások és vendéglátóhelyek működtek, a térre pedig naponta érkeztek helybeliek és turisták.
A Dobó tér akkori kialakítását a gondosan rendezett virágágyások, a szabályos sétautak és a központi szoborcsoport határozták meg. A parkosított terület kisebb részekre tagolódott, a burkolt gyalogutak geometrikus mintázatot alkottak.
A tér középpontjában Dobó István lovas szobra állt, amelyet 1967-ben avattak fel. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása ekkor még viszonylag új eleme volt Eger városképének, de hamar a főtér meghatározó jelképévé vált.
A tér környezetében a közlekedés még szerves része volt a belvárosi mindennapoknak. Az autóbuszok, személygépkocsik és teherjárművek a történelmi utcahálózatot használták, miközben a gyalogosforgalom is folyamatosan növekedett.
A szűk utcák és a megnövekedett forgalom egyre több nehézséget okoztak. A közlekedési problémák megoldása az évtized egyik fontos városfejlesztési feladatává vált.
1973 – jelentős változás Eger közlekedésében
Az 1973-as év egyik legfontosabb belvárosi eseménye a közlekedési rend átalakítása volt.
A városon áthaladó 25-ös főút forgalma jelentősen növekedett. A történelmi belváros utcái azonban nem a modern gépjárműforgalom számára épültek, ezért az áthaladó és a helyi közlekedés egyre gyakrabban akadályozta egymást.
A korabeli forgalomszervezés egyik legnagyobb problémáját két olyan csomópont jelentette, ahol a fő közlekedési irányok keresztezték egymást. Az egyik a Tűzoltó térnél, a másik a főiskola környékén helyezkedett el.
A forgalmi adatok szerint ezeken a pontokon óránként több száz jármű haladt át, ami az akkori útviszonyok között komoly terhelést jelentett.
A szakemberek végül az egyirányú utcák közlekedési irányának megváltoztatásával kívánták megszüntetni a problémát.
1973. október 18-án, éjfélkor életbe lépett Eger új belvárosi forgalmi rendje.
A változtatás több fontos utcát érintett, köztük a Széchenyi, a Kossuth Lajos, a Fellner Jakab, a Bajcsy-Zsilinszky és a Zalár József utcát.
A Klapka utca közlekedési iránya is megváltozott, az autóbuszjáratok egy részét pedig új útvonalra terelték.
Az intézkedés célja a veszélyes kereszteződések megszüntetése, a forgalom folyamatosságának javítása és a belvárosi közlekedés biztonságosabbá tétele volt.
Már az ötvenes években keresték a megoldást
A közlekedési gondok nem 1973-ban jelentkeztek először.
Eger belvárosának forgalmi problémáival már az 1950-es években foglalkoztak a város vezetői és a közlekedési szakemberek.
1957-ben például részletes elképzelések születtek a belvárosi utcák forgalmának átszervezésére. A tervek többek között a Knézich Károly, a Dobó és a Jókai utca közlekedési szerepét is érintették.
Az elképzeléseket társadalmi vitára bocsátották, így a lakosság is véleményt mondhatott a tervezett változtatásokról.
A probléma lényege már akkor világos volt: Eger történelmi városmagja nem tudott korlátlanul alkalmazkodni a növekvő gépjárműforgalomhoz.
A belvárosban egyszerre kellett biztosítani az üzletek megközelíthetőségét, a lakosság közlekedését, az áruszállítást és az idegenforgalmi célpontok elérését.
A következő évtizedek közlekedési változásai nagyrészt ezekre a kérdésekre kerestek megoldást.
Amikor a Dobó térről indult a városnézés
A hetvenes évek belvárosi életéhez az idegenforgalom is szorosan hozzátartozott.
Eger történelmi nevezetességei, a vár, a barokk templomok, a minaret és a város hangulatos utcái már akkor is sok látogatót vonzottak.
A turisták számára különleges szolgáltatást jelentett az 1967. április 4-én elindított városnéző mikrobusz-szerelvény.
A vontatóból és két pótkocsiból álló jármű egyszerre 42 utast szállíthatott, és a Dobó térről indult városnéző útjára.
A félórás kirándulás mindössze két forintba került.
A szolgáltatás népszerűségét jól mutatja, hogy már az első hónapban 2198 utas vette igénybe.
A városnéző szerelvény működése jól érzékelteti, milyen fontos szerepet töltött be a Dobó tér az idegenforgalomban. A főtér nem csupán a város egyik látványossága volt, hanem a szervezett városnézés kiindulópontjaként is szolgált.
A parkosított főtér és a városi mindennapok
Az 1970-es évek Dobó terét a maihoz képest sokkal tagoltabb parkosítás jellemezte.
A virágágyások, a gondozott zöldfelületek és a szabályosan kialakított gyalogutak meghatározó szerepet kaptak a tér arculatában.
A városközpont rendezésekor fontos szempont volt, hogy a történelmi épületek környezetében kellemes, gondozott közterület fogadja a látogatókat.
A tér nem elsősorban nagyszabású rendezvények lebonyolítására kialakított, összefüggő burkolt felületként működött. A parkosítás és a sétautak inkább a mindennapi használatot szolgálták.
A Dobó téren találkoztak az ismerősök, itt pihentek meg a városban sétálók, és a turisták is szívesen időztek a történelmi épületek között.
A virágosítás különösen fontos eleme volt a korabeli városképnek. A gondozott ágyások, a dísznövények és a fasorok a belváros rendezett megjelenését erősítették.
Az 1960-as átépítés eredménye
A Dobó tér hetvenes évekbeli arculata egy korábbi jelentős városrendezési munka eredményeként alakult ki.
1960-ban átfogó munkálatokat végeztek a főtéren. A burkolatok és a zöldfelületek rendezése jelentősen megváltoztatta a terület megjelenését.
A Minden, ami Eger blog korábbi írásában már bemutattuk az akkori átépítést, amelynek során a munkagépek és a dolgozók hosszabb időre birtokba vették a város központját.
Az átalakítás után kialakított rendezett tér a következő évtizedekben Eger egyik legismertebb városképi elemévé vált.
A Dobó tér története azonban ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.
A terület évszázadokon keresztül piactérként szolgált. Itt zajlott a város kereskedelmi életének jelentős része, és a környező utcák is szorosan kapcsolódtak a vásározáshoz.
A későbbi városrendezések fokozatosan alakították át ezt a kereskedelmi központot reprezentatív főtérré.
A 20. század második felében már egyértelműen a történelmi emlékek, a közösségi élet és az idegenforgalom került előtérbe.
Új áruház, változó belváros
A hetvenes évek közepén a Dobó tér környezetében újabb jelentős változás történt.
1974 májusában megnyílt az új Centrum Áruház, amely a korszak egyik legfontosabb egri kereskedelmi beruházásának számított.
Az áruház megjelenése a belvárosi vásárlási szokásokat is átalakította.
A hagyományos kisebb üzletek mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a korszerű, szélesebb árukínálattal rendelkező kereskedelmi létesítmények.
A Centrum Áruház hosszú időre meghatározó találkozási és vásárlási pont lett Egerben.
A város fejlődésének másik fontos jellemzője az új lakótelepek építése volt.
A Hadnagy úti városrész és a Csebokszári lakótelep fejlődése egyre több lakost kapcsolt be a belváros mindennapi életébe.
Ez a közlekedésre és a kereskedelemre is hatással volt.
A történelmi központnak egy növekvő város igényeit kellett kiszolgálnia, miközben meg kellett őriznie sajátos építészeti és kulturális értékeit.
A gyalogosbarát belváros kialakulása
A következő évtizedekben fokozatosan megváltozott a városközponttal kapcsolatos szemlélet.
Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a történelmi környezet megóvása, a gyalogosközlekedés előnyben részesítése és a gépjárműforgalom korlátozása.
A Dobó tér és környezete fokozatosan eltávolodott attól a közlekedési rendszertől, amely az 1970-es évek elején még természetesnek számított.
A jelentős változások egyik újabb állomása a 2012 és 2014 között megvalósított belvárosi rehabilitáció volt.
A főtér megújult, új burkolatokat, díszvilágítást, szökőkutat és korszerűbb közösségi tereket kapott.
A korábbi, kisebb részekre tagolt parkosított tér helyén nagyobb, összefüggő burkolt felületek alakultak ki, amelyek alkalmasabbak lettek a szabadtéri rendezvények, ünnepségek és kulturális programok befogadására.
A változás nemcsak a tér megjelenését érintette, hanem annak mindennapi használatát is.
Fél évszázad változásai Eger szívében
Az 1970-es évek elejének Dobó tere egy olyan korszakot képvisel, amikor Eger még kereste az egyensúlyt a történelmi városközpont megőrzése és a modern városi élet igényei között.
A növekvő forgalom, a fejlődő idegenforgalom, az új kereskedelmi létesítmények és a lakótelepek építése egyaránt alakították a belváros jövőjét.
Az 1973-as forgalmirend-változás ennek a folyamatnak az egyik fontos állomása volt.
A Dobó tér közben megőrizte központi szerepét. Bár kialakítása, környezete és használata többször is megváltozott, továbbra is Eger egyik legfontosabb közösségi helyszíne maradt.
A hetvenes évek parkosított főtere, a korabeli üzletek, a belvárosi közlekedés és az akkori városi élet ma már Eger helytörténetének részei.
A város fejlődése azonban nem állt meg. A Dobó tér minden jelentősebb átalakítása az adott korszak igényeit és városépítészeti elképzeléseit tükrözte.
A főtér története ezért nem csupán épületek, utcák és közlekedési változások története, hanem az egri mindennapoké is.
Források
Minden, ami Eger – Piacból Eger főtere – így változott a Dobó tér az évszázadok során
Minden, ami Eger – Amikor a Centrum volt Eger „plázája”
Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezés és története
Buszcentrikus világkép – Az egri városi autóbusz-közlekedés története, 4. rész
Buszcentrikus világkép – Az egri városi autóbusz-közlekedés története, 3. rész
Borítókép: Eger, Dobó tér, 1973 körül. A parkosított főtér és a régi forgalmi rend szerint közlekedő Ikarus 55-ös autóbusz. Fotó: Buszcentrikus világkép – Az egri városi autóbusz-közlekedés története, 4. rész.