Volt idő, amikor Egerben egy labdarúgó-mérkőzés az egész várost megmozgatta. A lelátókon ezrek szurkoltak, a játékosokat név szerint ismerték, a győzelmeket pedig még napokig emlegették. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja, Schlosser Imre 1889. október 11-én, 137 évvel ezelőtt született. Évfordulója alkalmat ad arra, hogy felidézzük az egri futball több mint 125 éves történetét, a régi csapatokat, az elfeledett játékosokat és azokat a mérkőzéseket, amelyek máig részei a város sportemlékezetének.
Amikor Egerben is meghonosodott a futball
A 20. század elején a labdarúgás még egészen más világot jelentett, mint napjainkban. A játékosok többsége munka vagy tanulás mellett sportolt, a pályák szerény körülményeket biztosítottak, a labdák nehezek voltak, a felszerelések pedig aligha hasonlítottak a mai sportöltözetekre.
Egerben azonban már ekkor megjelent a labdarúgás iránti lelkesedés.
A helytörténeti kutatások szerint a szervezett egri futball kezdete 1900. június 21-ére vezethető vissza. Ezen a napon az Egri Testgyakorlók Köre az Érsekkertbe hívta a sportolni vágyó fiatalokat, akik dr. Philippy Ödön vezetésével létrehozták az egyesület labdarúgó-szakosztályát.
Ugyanebben az évben az Egri Daloskör és a Budapesti Torna Club csapata között is rendeztek labdarúgó-találkozót.
A kezdeti időszakot azonban pályagondok és szervezési nehézségek jellemezték. A rendszeres bajnoki szereplés helyett sokáig az alkalmi mérkőzések és az iskolai futball jelentették a sportág alapját.
augusztus 20-án az Egri Ifjúsági Torna Club már dokumentált mérkőzést játszott, amelyen 2–0-ra győzött.
Az egri futball fejlődésében újabb fontos állomást jelentett az Egri Torna Egyesület 1908. március 15-i megalakulása.
Ezekből a kezdeti próbálkozásokból nőtt ki az a sportélet, amely később országos bajnokságokban szereplő csapatokat és több ezer nézőt vonzó mérkőzéseket adott Egernek.
A MESE – egy név, amelyet sokáig ismertek Egerben
Az első világháború utáni időszakban az egri labdarúgás szervezeti élete is átalakult.
1919-ben létrejött a MOVE Egri Sport Egylet, amelynek rövidített neve, a MESE, hosszú időre összefonódott a város futballtörténetével.
A csapat 1921-ben megszerezte első bajnoki címét.
A két világháború közötti évtizedekben a labdarúgás fokozatosan a városi közösségi élet részévé vált. A mérkőzések nem csupán sportesemények voltak: találkozási alkalmat jelentettek a fiataloknak, munkásoknak, kereskedőknek és családoknak.
Az egri futball történetében különösen érdekesek a korabeli csapatképek. Az 1910-ben készült felvételen még egészen más futballvilág elevenedik meg. A játékosok egyszerű sportöltözetben, bőrlabdával álltak a fényképezőgép elé.
A fénykép ma már önmagában is helytörténeti érték. Olyan egri sportemberek emlékét őrzi, akiknek neveit talán csak a korabeli újságok és egyesületi dokumentumok tartották fenn.
1954 – amikor új otthont kapott az egri labdarúgás
Az egri futball történetének egyik legfontosabb éve 1954 volt.
Ekkor készült el a városi stadion, amely hosszú évtizedekre a helyi labdarúgás központjává vált.
A létesítmény története különösen érdekes, hiszen környéke korábban egészen más képet mutatott.
A Minden, ami Eger blog korábbi, a Stadion utca és az Érsekkert történetét bemutató írásában már felidéztük, hogy ezen a területen egykor korcsolyázótó is működött. A sportlétesítmények kialakítása alapvetően megváltoztatta a környék arculatát.
A stadiont 1954 augusztusában az Ózdi Vasas elleni találkozóval avatták fel. Az Egri Fáklya Hódor góljával 1–0-ra győzött.
A mérkőzésre a korabeli beszámolók szerint mintegy 15 ezer néző látogatott ki.
Ez ma már szinte elképzelhetetlen tömeget jelent egy egri labdarúgó-mérkőzésen.
A stadion azonban nem egyszerűen új pálya volt. A város sportéletének egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált, ahol egymást követő generációk élhették át a győzelmek örömét és a vereségek csalódását.
Nagy Frigyes – a játékos, akiért érdemes volt stadionba menni
Az egri futball régi hősei közül különleges hely illeti meg Nagy Frigyest, akit a szurkolók egyszerűen csak Nagyfricinek neveztek.
1948 és 1965 között tizenhét éven keresztül futballozott egri színekben.
Az Egri SZTK 1949–1950-es NB III-as bajnokcsapatának egyik legmeghatározóbb játékosa volt.
Egy későbbi visszaemlékezésében elmondta, hogy a csapat az idény során 108 gólt szerzett, amelyek közül 56-ot ő maga lőtt.
Ez egészen rendkívüli teljesítmény.
A Mezőkövesd elleni 10–1-es egri győzelem alkalmával egymaga hat alkalommal talált a kapuba.
A korabeli futball népszerűségét jól mutatja, hogy egyes mérkőzésekre 10–15 ezer néző is kilátogatott.
Nagy Frigyes történetének egyik legérdekesebb részlete, hogy a nagy rivális Selyp elleni találkozóra különvonattal utazott a csapat és a szurkolótábor.
Ez jól érzékelteti, mennyire fontos volt akkoriban a labdarúgás a helyi közösségek életében.
A tehetséges támadót más egyesületek is hívták, ő azonban hosszú időn keresztül Egerhez kötődött.
Később az egri női labdarúgás megszervezésében is szerepet vállalt.
Szentmarjay Tibor – egy élet az egri futball szolgálatában
Kevés olyan személyiség akad az egri labdarúgás történetében, akinek neve annyira összefonódott volna a várossal, mint Szentmarjay Tiboré.
1950-ben került Egerbe, és játékosként, majd edzőként is meghatározó szerepet töltött be.
Tagja volt az 1954-es stadionavató mérkőzésen győztes csapatnak, később pedig az Egri Dózsa első NB I-es együttesének edzőjeként dolgozott.
Az 1967-es élvonalbeli szereplés különösen fontos fejezetet jelentett pályafutásában.
A városi stadion 2011. augusztus 27-én, Szentmarjay Tibor 90. születésnapjához kapcsolódva vette fel a nevét. A névadó ünnepséget az Egri FC NB II-es hazai mérkőzése előtt rendezték meg.
A névadás nemcsak egy kiváló sportember előtti tisztelgés volt, hanem annak elismerése is, hogy az egri labdarúgás történetét nem csupán a gólszerzők, hanem az edzők, nevelők és közösségépítő személyiségek is alakították.
1967. május 14. – amikor 18 ezren szurkoltak Egerben
Az egri labdarúgás egyik legismertebb mérkőzését 1967. május 14-én rendezték.
Az Egri Dózsa a Ferencvárost fogadta a városi stadionban.
A találkozó történelmi jelentőségét nemcsak az ellenfél neve adta, hanem a nézőszám is.
A korabeli adatok szerint mintegy 18 ezer ember volt kíváncsi az összecsapásra.
A mérkőzést végül a Ferencváros nyerte meg 4–2-re, de az egri futball történetében a találkozó elsősorban a rendkívüli érdeklődés miatt maradt emlékezetes.
A lelátókon és a pálya körül szurkolók ezrei figyelték a játékot.
Egy ilyen mérkőzés akkoriban valódi városi eseménynek számított.
A régi egri futballisták visszaemlékezéseiből az is kiderül, hogy a nagy mérkőzések hatása messze túlnyúlt a stadion kapuin.
Egy egykori játékos az 1999-ben megjelent visszaemlékezésében felidézte, hogy a Ferencváros elleni találkozó napján a város egyik vendéglátóhelyén húsz hordó sör fogyott el.
Az ilyen apró történetek különösen sokat elárulnak a korszak hangulatáról.
A labdarúgás nemcsak a kilencven percről szólt, hanem a mérkőzés előtti várakozásról, a közös szurkolásról és az utána következő beszélgetésekről is.
Öt alkalommal az ország legjobbjai között
Az egri labdarúgás történetében öt élvonalbeli szereplést tartanak számon.
A csapat 1967-ben, 1969-ben, az 1971–1972-es, az 1984–1985-ös és a 2012–2013-as idényben szerepelt az NB I-ben.
A klub neve közben többször megváltozott.
Az Egri Fáklya, az Egri Bástya, az Egri Dózsa, majd az Eger SE elnevezés egyaránt különböző korszakokhoz kapcsolódik.
A névváltozások mögött azonban ugyanaz a helyi sporthagyomány folytatódott.
Az 1980-as években az Eger SE ismét feljutott az ország legmagasabb osztályába.
Az 1984–1985-ös idény különösen fontos helyet foglal el a város futballtörténetében.
A csapat játékosai közül többen később is aktív szereplői maradtak a helyi sportéletnek.
Az egykori futballisták, edzők és szurkolók találkozói napjainkban is azt bizonyítják, hogy ezek az évtizedek nem merültek feledésbe.
A Népkert salakos pályájától a nagy stadionig
A régi egri labdarúgás története nem kizárólag a városi stadionról szól.
A kisebb pályák, az utánpótláscsapatok és az iskolai sportélet ugyancsak meghatározó szerepet játszottak.
A Népkert salakos pályája például sok fiatal futballista számára jelentette az első komolyabb megmérettetések helyszínét.
1981 tavaszán itt készült egy különösen érdekes fénykép az Eger SE ifjúsági csapatáról.
A felvétel az Országos Ifjúsági Kupa Budapesti Honvéd elleni találkozója előtt örökítette meg a játékosokat.
A mérkőzést a Honvéd Détári Lajos góljával 1–0-ra megnyerte.
Az egri fiatalok edzője Szász Sándor volt, akinek munkássága több játékosgeneráció fejlődéséhez kapcsolódott.
A salakos pályák világa ma már a labdarúgás történetének egy külön fejezetét jelenti.
A kemény talaj, a por, az egyszerű öltözők és a sokszor mostoha körülmények ellenére ezek a helyszínek rengeteg fiatalnak adtak sportolási lehetőséget.
A női labdarúgás egri úttörői
Az egri futball történetéből a női labdarúgás sem maradhat ki.
Az Egri Lendület csapata a hetvenes és nyolcvanas években fontos szerepet játszott a sportág helyi fejlődésében.
A női futball akkoriban még korántsem rendelkezett olyan elfogadottsággal és lehetőségekkel, mint napjainkban.
Ennek ellenére az egri játékosok országos eredményeket értek el.
Az együttes 1982-ben megnyerte a Magyar Ifjúsági Kupát, 1983-ban pedig az NB I-ben is szerepelt.
A csapat története azt bizonyítja, hogy Egerben a labdarúgás szeretete nem kizárólag a férfiak sportját jelentette.
Az egykori női játékosok teljesítménye ugyanúgy része a város sportörökségének, mint a nagy stadionmérkőzések emléke.
Schlosser Imre és az egri futball közös korszaka
október 11-én született Schlosser Imre, a magyar labdarúgás egyik első nemzetközi hírű klasszisa.
A Ferencváros és az MTK legendás támadója tizenhárom magyar bajnoki címet szerzett, és 68 válogatott mérkőzésen 58 gólt lőtt.
Pályafutása a magyar labdarúgás hőskorához kapcsolódott, ahhoz az időszakhoz, amikor Egerben is megjelentek az első szervezett futballcsapatok.
Schlosser nem az egri labdarúgás alakja volt, története mégis jól érzékelteti, milyen gyorsan vált népszerűvé a sportág Magyarországon.
Miközben a fővárosi klubok már országos és nemzetközi sikerekért küzdöttek, Egerben fiatal sportemberek igyekeztek megteremteni a helyi labdarúgás alapjait.
A két történet ugyanannak a magyar sporttörténeti korszaknak a része.
Amikor a futballista még a szomszéd utcában lakott
A régi egri futball egyik legnagyobb különlegessége a játékosok és a szurkolók közvetlen kapcsolata volt.
Sok labdarúgó a sport mellett dolgozott, a városban élt, és ugyanazokon az utcákon járt, mint a mérkőzések nézői.
A futballisták nem elérhetetlen hírességek voltak.
A szurkolók találkozhattak velük a munkahelyükön, az üzletekben, a piacon vagy a vendéglátóhelyeken.
Egy régi egri játékos 1999-es visszaemlékezésében arról beszélt, milyen sokat jelentett számára, hogy évtizedekkel aktív pályafutása után is felismerték és köszöntötték az utcán.
A korabeli futballisták juttatásai ráadásul össze sem hasonlíthatók a mai hivatásos labdarúgók keresetével.
Az ötvenes években egyes játékosok heti kalóriapénzt és eredményességi prémiumot kaptak, miközben polgári foglalkozásukat is megtartották.
A futball szeretete, a csapathoz tartozás és a város képviselete sokuk számára legalább olyan fontos volt, mint az anyagi elismerés.
A stadion, amely generációk emlékeit őrzi
A Szentmarjay Tibor Városi Stadion ma is Eger sporttörténetének egyik meghatározó helyszíne.
Az 1954-ben megnyitott létesítmény több átalakításon és felújításon esett át.
A Minden, ami Eger blog korábbi írásaiban már foglalkoztunk a stadion történetével és a Stadion utca múltjával, amely szorosan összekapcsolódik az Érsekkert változásával.
A stadion története azonban nem csupán építészeti vagy sportlétesítmény-fejlesztési kérdés.
Sokkal inkább az ott megélt emberi történetek teszik különlegessé.
Az első mérkőzésre kilátogató családok, az 1967-es Ferencváros elleni találkozó szurkolói, az utánpótláscsapatok fiataljai és az évtizedeken át visszajáró nézők mind hozzátartoznak a hely történetéhez.
Egy-egy régi csapatkép, megsárgult belépőjegy vagy újságkivágás ezért nem egyszerű sportrelikvia.
Eger múltjának egy darabját őrzi.
A régi hősök emléke ma is velünk él
Az egri labdarúgás történetében voltak felemelkedések, nehéz időszakok, bajnoki címek és fájdalmas vereségek.
A klubok neve megváltozott, a játékosok generációi váltották egymást, és a stadion is átalakult.
Valami azonban változatlan maradt: a labdarúgás sok egri számára ma is a városhoz tartozás egyik fontos élménye.
A régi futballisták történetei arra emlékeztetnek, hogy egy sportegyesület értékét nem kizárólag az eredmények határozzák meg.
Ugyanolyan fontosak azok az emberek, akik évtizedeken át dolgoztak érte: a játékosok, edzők, pályamunkások, sportvezetők és szurkolók.
A több mint 125 éves egri futball történetét érdemes tovább kutatni, hiszen a régi újságokban, családi fényképalbumokban és személyes visszaemlékezésekben bizonyára még számtalan elfeledett történet rejtőzik.
És talán éppen ez a legszebb a régi egri labdarúgásban.
Hogy bár a mérkőzések már régen véget értek, a stadion egykori hősei és a lelátók emlékezetes pillanatai tovább élnek azok történeteiben, akik ott voltak.
Források
Ahol egykor víz folyt – a Stadion utca és az Érsekkert különleges története – Minden, ami Eger
Szentmarjay Tibor Stadion rövid története – Minden, ami Eger
125 éves lesz az egri futball – HEOL
Az egri labdarúgás története – Eger Megyei Jogú Város dokumentuma
Elhunyt az egri Nagyfrici – HEOL
Edző bá' az egri Berva salakjáról – HEOL
Az egri női labdarúgás hőskora – HEOL
Heves Megyei Hírlap, 1999. január – Hungaricana
Megújulás, névadás, plusz források és fejlesztések a sport területén – HEOL
Schlosser Imre pályafutása – Puskás Intézet
Borítókép: Az egri Városi Stadion egykor, háttérben Eger városképével. Fotó: Farkas Péter