 |
Egy korszak, amikor a cukrászdába járás külön program volt
Eger történelmi belvárosa mindig is a társasági élet egyik legfontosabb színtere volt. A Széchenyi utca, a Dobó tér, a Kossuth Lajos utca és a vár környéke nemcsak a kereskedelem, hanem a találkozások, beszélgetések és családi programok helyszíne is volt.
A régi cukrászdák különleges szerepet töltöttek be ebben a világban.
Egy vasárnapi séta után betérni süteményezni, nyáron fagylaltot enni, ünnepi tortát rendelni vagy egyszerűen leülni egy csésze kávé mellé – mindez a városi élet természetes részének számított.
A cukrászdák vendégköre változatos volt. Családok, fiatal párok, hivatalnokok, tanárok, kereskedők és a városba érkező látogatók egyaránt megfordultak bennük.
A cukrászdai asztalok mellett gyakran hosszabb beszélgetések zajlottak. A vendégek nem feltétlenül siettek, hiszen maga az együtt töltött idő is hozzátartozott az élményhez.
Egerben több olyan cukrászda és fagylaltozó működött az elmúlt évtizedekben, amelynek neve mára a helytörténet részévé vált.
Dobos C. József és a magyar cukrászat aranykora
Dobos C. József 1847. január 18-án született Pesten. A magyar gasztronómia történetébe elsősorban a róla elnevezett dobostortával írta be magát.
A híres süteményt az 1885-ös országos kiállításon mutatta be, ahol különleges csokoládés vajkrémjével és karamellrétegével nagy feltűnést keltett.
A dobostorta újdonsága nem csupán az ízében rejlett. A mester olyan tortát alkotott, amely a korabeli lehetőségekhez képest hosszabb ideig megőrizhette minőségét, és megfelelő csomagolásban szállításra is alkalmas volt.
A sütemény hamar népszerű lett Magyarországon és külföldön egyaránt.
Dobos sokáig titokban tartotta receptjét, majd 1906-ban átadta a cukrászipartestületnek.
október 10-én hunyt el Budapesten.
Egerhez nem ismert közvetlen személyes kötődése, neve azonban évtizedekkel később a város egyik leghíresebb cukrászdájában élt tovább.
A Minden, ami Eger blog már 2021-ben megemlékezett a mesterről, halálának 97. évfordulóján. Most, öt évvel később az egri cukrászat helyi történetével egészíthetjük ki az évfordulós megemlékezést.
Sárvári Kálmán – egy egri cukrászdinasztia története
Eger cukrászattörténetének egyik legjelentősebb alakja Sárvári, eredeti nevén Strémen Kálmán volt.
május 15-én a Káptalan utca 5. szám alatt nyitotta meg fagylaltszalonját.
A korabeli újsághirdetés arról tájékoztatta az egrieket, hogy az új üzletben naponta friss fagylalt és sütemények kaphatók, a mester pedig megrendeléseket is vállal.
Ez az egyszerű hirdetés ma már fontos helytörténeti dokumentum.
A két világháború közötti Egerben egy új cukrászda megnyitása a városi kereskedelmi élet figyelemre méltó eseményének számított.
Sárvári Kálmán szakmai munkája hamar elismerést szerzett. A cukrászmester 1937-ben a párizsi világkiállításon is bemutatkozott, 1939-ben pedig miniszteri dicséretben részesült.
A vállalkozás később a Kossuth Lajos utcában működött tovább, és a Sárvári név hosszú időre összeforrt az egri fagylaltozás hagyományával.
A család több generáción át őrizte a kézműves fagylaltkészítés tudását.
A régi fagylaltkészítés egészen más körülmények között zajlott, mint a mai modern műhelyekben. A tej, a tejszín, a tojás, a cukor és a gyümölcsök gondos feldolgozása nagy szakértelmet igényelt.
A friss alapanyagok beszerzése, a megfelelő állag elérése és a hűtés mindennapos kihívást jelentett.
A Sárvári család történetét a második világháború utáni gazdasági változások is befolyásolták. Az államosítás időszakában elveszítették vállalkozásukat, de a cukrászmesterség családi hagyománya tovább élt.
A Sárvári név így nemcsak egy üzletet, hanem a mesterség generációkon átívelő folytonosságát is jelenti Egerben.
Kalmár György cukrászdája a Dobó utcában
A régi Eger egyik kevésbé ismert, mégis különösen érdekes cukrászdája a Dobó utca 11. szám alatt működött.
Az üzletet Kalmár György vezette.
A Minden, ami Eger blogon korábban megjelent, a régi várnegyed mindennapjait felidéző visszaemlékezésből tudjuk, hogy itt finom süteményeket árusítottak, egy adag fagylalt pedig mindössze 50 fillérbe került.
Ez az apró adat különösen sokat elárul a korszakról.
A Dobó utca akkoriban nem elsősorban a mai értelemben vett turistautca volt. Lakóházak, kisebb műhelyek, üzletek és különféle iparosok működtek egymás mellett.
A környéken üvegesek, lakatosok, asztalosok és más mesterek dolgoztak. A cukrászda ebbe a mindennapi városi környezetbe illeszkedett.
Kalmár György üzlete tehát nemcsak az édességekről szólt, hanem a régi Dobó utca életének része volt.
A gyerekek számára az 50 filléres fagylalt különleges örömöt jelenthetett, a felnőttek pedig süteményért vagy egy rövid megállóra térhettek be.
A történet jól mutatja, hogy a híres, elegáns cukrászdák mellett a kisebb, családias üzletek is fontos szerepet játszottak Eger mindennapjaiban.
A Fagylaltkert – őzek, zene és vasárnapi délutánok
Eger régi vendéglátásának egyik legkülönlegesebb helyszíne az egykori Fagylaltkert volt.
A Park Szálló környezetéhez kapcsolódó kerthelyiség egészen más élményt kínált, mint egy hagyományos belvárosi cukrászda.
A vendégek a szabadban, lombos fák árnyékában fogyaszthatták el fagylaltjukat, miközben a kert kialakítása önmagában is látványosságnak számított.
A hely különlegességét az adta, hogy a kert végében kis vadasparkot is kialakítottak, ahol az emlékezések szerint őzeket tartottak.
A gyerekek számára ez valóságos élménypark lehetett.
A Fagylaltkert nem csupán a süteményezés és fagylaltozás helyszíne volt. Esténként élőzene szólt, így a családias nappali hangulatot a felnőttek szórakozása váltotta fel.
A régi fényképen gondozott növényzet, terített asztalok, különleges kerti lámpák, vízmedence és kőfalak láthatók.
Ez a környezet jól érzékelteti, hogy a vendéglátás egykor mennyire összekapcsolódott a kellemes környezettel és a ráérős időtöltéssel.
A Fagylaltkert története azért is fontos, mert a Park Szálló környékén egykor több, egymáshoz kapcsolódó vendéglátóhely működött.
A szálloda, az éttermi szolgáltatások és a kerthelyiségek együtt olyan környezetet teremtettek, amely Eger idegenforgalmának fejlődésében is szerepet játszott.
A Dobos Cukrászda – a vidék Zserbója
május 14-én új fejezet kezdődött Eger cukrászattörténetében.
Ekkor nyílt meg a Széchenyi utca 6. szám alatt a Dobos Cukrászda, amely hamar a város egyik legismertebb vendéglátóhelyévé vált.
Az üzletet a Park Szálló üzemeltette, és már a megnyitáskor első osztályú cukrászdának szánták.
A korabeli beszámolók szerint a nyitás nagy érdeklődést váltott ki.
A cukrászda elegáns belső kialakítása, márványburkolatai, csillárjai és igényes felszolgálása miatt hamar kiérdemelte a „vidék Zserbója” elnevezést.
Az első üzletvezető Bencs Kálmánné volt, később pedig Cseh Andrásné, akit sokan egyszerűen Csöpiként ismertek, hosszú időn át meghatározó alakja lett a helynek.
A Dobos különlegessége a saját cukrászműhely volt, ahol a sütemények jelentős részét helyben készítették.
A kínálatban dobostorta, Eszterházy-torta, Rigójancsi, krémes, zserbó, indiáner és somlói galuska is szerepelt.
A legismertebb különlegességek közé tartozott a Bagdad fagylaltkehely, amelyet különleges, parádi kristállyal díszített ezüstkehelyben tálaltak.
Ugyancsak legendássá vált a béka desszert.
Ezek az édességek sokak számára ma is az egykori Dobos Cukrászda emlékét jelentik.
Ahol művészek és egriek találkoztak
A Dobos Cukrászda jelentősége messze túlmutatott a vendéglátáson.
A hely kulturális eseményeknek, kiállításoknak és művészeti rendezvényeknek is otthont adott.
A cukrászda történetéhez olyan ismert művészek neve kapcsolódik, mint Törőcsik Mari, Pécsi Ildikó, Psota Irén, Ruttkai Éva, Esztergályos Cecília, Antal Imre és Lukács Sándor.
A rendezvényekhez időnként különleges dísztorták készültek, amelyek önmagukban is látványosságnak számítottak.
A Dobos tehát egyszerre volt cukrászda, találkozóhely és kulturális közösségi tér.
Az egriek számára azonban talán még fontosabbak voltak a hétköznapi emlékek.
Az első randevúk, a családi ünnepek, a ballagások utáni süteményezések és a baráti beszélgetések mind hozzátartoztak a hely történetéhez.
Nem véletlen, hogy a Dobos neve évtizedek múltán is nosztalgiát ébreszt.
A Marján Cukrászda és a kerthelyiségek hagyománya
Eger cukrászati hagyományának másik ismert képviselője a Kossuth Lajos utca 28. szám alatt található Marján Cukrászda.
A hely egyik legnagyobb vonzereje a kerthelyiség, amely különösen a melegebb hónapokban kínál kellemes környezetet a süteményezéshez és fagylaltozáshoz.
A kerthelyiségeknek régi hagyományuk van Eger vendéglátásában.
A város történelmi épületei között megbújó udvarok és kertek lehetőséget teremtettek arra, hogy a vendégek a belváros nyüzsgésétől néhány lépésre, mégis nyugodt környezetben töltsék idejüket.
A Marján Cukrászda ezt a hagyományt képviseli.
A torták, sütemények és fagylaltok mellett maga a környezet is fontos része a vendéglátásnak.
Kopcsik Lajos – amikor a cukrászat művészetté válik
Eger cukrászattörténetének bemutatása elképzelhetetlen Kopcsik Lajos nélkül.
A nemzetközileg elismert cukrászmester munkássága különleges helyet foglal el a magyar gasztronómiában.
Kopcsik Lajos alkotásai megmutatták, hogy a cukrászat nemcsak élelmiszer-készítés, hanem rendkívüli kézügyességet, művészi érzéket és alkotói fantáziát igénylő mesterség is lehet.
Ennek leglátványosabb példája az egri Kopcsik Marcipánia.
A kiállítás egyik különlegessége a cukorból megalkotott barokk szoba, amelynek elkészítése három év kitartó munkáját igényelte.
A padló, a falak díszítése, a függönyök, a csillár, a kályha és a bútorok mind cukrászati alapanyagokból készültek.
Az alkotás különleges kapcsolatot teremt Eger barokk építészeti öröksége és a cukrászművészet között.
Kopcsik Lajos munkássága arra is emlékeztet, hogy a cukrászmesterség fejlődésében a hagyományos receptek mellett mindig fontos szerepet játszott az újítás és a kreativitás.
A régi cukrászdák világa a fényképeken
Eger cukrászdáinak történetét nemcsak írásos dokumentumok, hanem régi fényképek is őrzik.
A Dobos Cukrászda megnyitásáról készült felvételek például az 1960-as évek egri vendéglátásának hangulatát mutatják.
A Fagylaltkert archív képe pedig egy egészen más korszakot idéz: a kerthelyiségek, a szabadtéri asztalok és a zenés délutánok világát.
A régi Széchenyi utcai fényképeken a kirakatok, üzletportálok és utcai jelenetek változásai is megfigyelhetők.
Ezek a felvételek azért értékesek, mert nemcsak az épületeket dokumentálják, hanem a városi élet apró részleteit is.
Egy-egy fényképen látható asztal, cégtábla vagy kirakat sokszor többet mesél egy korszakról, mint egy hosszú leírás.
A régi egri cukrászdák fényképeinek összegyűjtése különösen fontos helytörténeti feladat lenne, hiszen több egykori üzletről ma már elsősorban személyes visszaemlékezésekből tudhatunk.
A cukrászdák átalakuló világa
A 20. század második felében Eger vendéglátása jelentősen átalakult.
A turizmus fejlődése, a szállodák és éttermek bővülése, majd a rendszerváltozás utáni gazdasági változások a cukrászdák működésére is hatással voltak.
Egyes régi üzletek megszűntek, mások új tulajdonosokkal vagy új formában folytatták működésüket.
Közben megváltoztak a vendégek szokásai is.
A hagyományos, hosszabb cukrászdai délutánok mellett egyre népszerűbbé váltak a gyorsabb fogyasztást kínáló fagylaltozók, kávézók és édességboltok.
Egerben azonban a cukrászdák továbbra is fontos szerepet töltenek be.
A Dobó tér környékén működő Lila Fagyizó például az elmúlt években sok visszatérő vendéget szerzett. A helyről fennmaradt régebbi értékelésekből még a fagylaltok korábbi árára és a kedvelt ízekre is következtethetünk.
A modern egri cukrászdai kínálat másik példája a Stühmer, amely 2023-ban nyitotta meg új egri cukrászdáját.
A több mint másfél évszázados magyar csokoládémárka így Egerben is a hagyomány és a modern vendéglátás találkozását képviseli.
Miért emlékezünk ennyire a régi cukrászdákra?
A régi egri cukrászdák történetében van valami közös.
A Sárvári, a Dobos, Kalmár György egykori üzlete és a Fagylaltkert mind más korszakhoz és más vendégkörhöz kapcsolódott, mégis hasonló szerepet töltöttek be.
Olyan helyek voltak, ahol az emberek találkoztak.
A sütemények, torták és fagylaltok mellett a közösen eltöltött idő jelentette az igazi értéket.
Egy gyermekkori fagylaltozás, egy vasárnapi családi séta vagy egy régi baráttal folytatott beszélgetés évtizedekkel később is eleven emlék maradhat.
A cukrászdák ezért nem csupán a gasztronómia, hanem Eger társadalom- és várostörténetének is fontos részei.
Az üzletek nevei, a cukrászmesterek történetei, a régi receptek és a korabeli fényképek együtt őrzik ezt az örökséget.
Dobos C. József halálának 102. évfordulóján így nemcsak a híres dobostortára emlékezhetünk, hanem mindazokra az egri mesterekre is, akik munkájukkal hozzájárultak a város vendéglátási kultúrájának fejlődéséhez.
A régi cukrászdák közül több már eltűnt, de emlékük tovább él.
Talán azért, mert egy jó cukrászdából nemcsak a sütemény ízét visszük magunkkal, hanem azt is, hogy kivel osztottuk meg az asztalt.
Források
Minden, ami Eger – 97 éve hunyt el Dobos C. József cukrász
Minden, ami Eger – 1937. május 15. – Megnyílt Eger legendás Sárvári cukrászdája és fagylaltozója
Minden, ami Eger – Ahol Eger találkozott – A legendás Dobos Cukrászda története
Minden, ami Eger – Volt egyszer egy Fagyikert
Minden, ami Eger – Gyerekkorunk az egri várban
Minden, ami Eger – Eltűnt Eger – helyek, amelyek már csak az emlékeinkben élnek
Minden, ami Eger – Kopcsik Marcipánia
Minden, ami Eger – Stühmer Cukrászda Egerben
Minden, ami Eger – A Dobó tér egyik régi fagyis megállója
Minden, ami Eger – Eger éttermek, bisztrók és kávézók széles választékával büszkélkedik
Borítókép: Az egri Dobos Cukrászda Fotó: Vámossy Béla