Eger történelmi épületei nemcsak a város múltját őrzik, hanem olyan műalkotásokat is, amelyeknek fennmaradása olykor a véletlenen, máskor a restaurátorok kitartó és aprólékos munkáján múlt. Tűzvészek, háborúk, átalakítások és az idő pusztítása fenyegette a templomok oltárképeit, szobrait, freskóit és a múzeumok féltve őrzött tárgyait. Németh Kálmán szobrász-restaurátor születésének 123. évfordulóján Eger különleges, megmentett műkincseinek történetét idézzük fel.
Egy restaurátor születésnapja, amely Eger múltjára is emlékeztet
október 11-én, 123 évvel ezelőtt született Németh Kálmán szobrászművész és restaurátor, aki a magyar műtárgyvédelem egyik jelentős alakjává vált. A felvidéki Podolinban látta meg a napvilágot, tanulmányait Budapesten folytatta, majd több mint két évtizeden keresztül a Szépművészeti Múzeum restaurátoraként dolgozott.
Munkássága a művészi alkotás és a történelmi értékek megőrzésének különleges találkozását jelentette. Faszobraiban gyakran jelentek meg bibliai témák, a középkori művészet hatásai és a népi faragás hagyományai.
Bár nincs igazolt adat arról, hogy személyesen részt vett volna egri műkincsek helyreállításában, születésének évfordulója jó alkalom arra, hogy megismerjük azokat az értékeket, amelyek ma is a város templomaiban, közgyűjteményeiben és történelmi épületeiben találhatók.
Eger különösen gazdag ilyen emlékekben. A középkori püspöki központ, a török kori végvár, majd a barokk egyházi és kulturális központ évszázadai egymásra épülő művészeti örökséget hagytak hátra.
Ennek az örökségnek azonban nem minden darabja maradt fenn sértetlenül.
A Minorita templom – ahol a tűzvész majdnem elpusztította a barokk pompát
Eger egyik legismertebb épülete a Dobó téren álló Páduai Szent Antal-templom, amelyet 1771-ben szenteltek fel. Különleges, íves homlokzata, gazdagon díszített belső tere, oltárképei és freskói a magyarországi barokk építészet kiemelkedő emlékei közé tartoznak.
A templom történetének egyik legsúlyosabb eseménye az 1827. augusztus 26-i egri tűzvész volt.
A lángok a város jelentős részét elpusztították, és a minorita templomot, valamint a mellette álló rendházat sem kímélték. A tűz különösen súlyos károkat okozott a templom belső díszítésében.
A mennyezeti freskók egy része annyira megsérült, hogy később bemeszelték őket. A barokk festmények így hosszú időre eltűntek a látogatók szeme elől.
A 20. század első felében azonban megkezdődött a templom átfogó helyreállítása.
Az 1926 és 1929 között végzett munkálatok során a veszélyessé vált homlokzatot is megerősítették. A helyreállításban Välder Gyula és Uy Károly építészmérnökök játszottak meghatározó szerepet, a mennyezetfreskók restaurálását pedig Raksányi Dezső festőművész végezte.
A templom főoltárán ma is Kracker János Lukács Szent Antal látomását ábrázoló festménye látható. A mennyezeti freskók Reindl Márton alkotásai, amelyek Szent Antal életének eseményeit örökítik meg.
Érdekesség, hogy a templom bejáratához közeli két hátsó mellékoltár festett kialakítása is az 1827-es tűzvész utáni változásokra emlékeztet.
A látogató tehát nem csupán egy gyönyörű barokk templomot lát, hanem egy olyan épületet, amelynek falai és műalkotásai a pusztulás és az újjászületés történetét őrzik.
Két négyszáz kilogrammos angyal, amely visszatért a Dobó tér fölé
A Minorita templom történetéhez egy kevésbé ismert, de különösen érdekes restaurálási munka is kapcsolódik.
A homlokzatot díszítő két angyalszobrot a felújítás során leemelték eredeti helyéről, majd restaurátorműhelybe szállították.
Az egyenként mintegy négyszáz kilogrammos alkotásokon két hónapon keresztül dolgoztak a szakemberek.
Eredetileg az is felmerült, hogy a szobrokról másolatokat kell készíteni. A részletes vizsgálatok azonban kedvező eredményt hoztak: az 1930-as években készült angyalok állapota lehetővé tette az eredeti művek megőrzését.
A restaurátorok kipótolták a hiányzó részeket, megtisztították és védőkezeléssel látták el a felületeket.
A szobrok végül daru segítségével kerültek vissza a templom homlokzatára.
A középen álló Szent Antal-szobrot nem kellett leemelni. A helyszínen restaurálták, és külön figyelmet kapott a szent kezében látható liliom is, amelynek kovácsoltvas anyaga még a 18. századból származik. A díszítőelemet újraaranyozták.
Ez a történet jól mutatja, hogy a műemlékvédelem egyik legfontosabb célja nem feltétlenül az új alkotások készítése, hanem az eredetiek lehető legteljesebb megőrzése.
Az Egri Bazilika – amikor a restaurátorok a magasban dolgoznak
Az Egri Bazilika nemcsak méreteivel, hanem gazdag képzőművészeti örökségével is kiemelkedik a város templomai közül.
A 19. században épült székesegyház belső terében különböző korszakok festészeti és szobrászati alkotásai találkoznak. Az oltárképek, mennyezeti festmények, faragott berendezések és szobrok megőrzése különleges szakmai feladatot jelent.
A bazilika nagy felújítása során a restaurátorok számos olyan munkát végeztek el, amelynek eredménye ma már a látogatók számára is látható.
A főkupola és a bejárat felőli kupola Takács István által készített freskóit restaurálták, más mennyezeti díszítéseket pedig megtisztítottak, konzerváltak és retusáltak.
A festmények esetében nem egyszerű átfestés történt. A szakembereknek meg kellett őrizniük az eredeti festői rétegeket, miközben eltávolították a szennyeződéseket és kezelték a sérüléseket.
A hét mellékoltár és a sekrestye előterének festményei, valamint a hatalmas főoltárkép ugyancsak restaurátori beavatkozáson estek át.
A főoltárképet a munkálatokhoz leemelték, majd helyben kialakított műhelyben tisztították, konzerválták és restaurálták.
Különleges feladatot jelentettek a templom faragott berendezései is.
A kanonoki stallumok, vagyis a szentélyben található díszes ülőhelyek asztalos- és farestaurátori munkával újultak meg. Az aranyozott díszítéseket szintén szakszerűen állították helyre.
A káptalani sekrestyében található Szent Péter-szobor restaurálása a fa műtárgyak megőrzésének egyik különösen fontos példája.
A bazilika megújulása így nem pusztán épületfelújítás volt, hanem számos különböző anyagból készült műalkotás megmentése is.
A bazilika szobrai – a Hit, a Remény és a Szeretet megőrzése
A bazilika homlokzatának szobordíszei Eger városképének meghatározó részei.
A bejárat környezetében királyszentek és apostolok monumentális alakjai fogadják az érkezőket, a homlokzat felső részén pedig a Hit, a Remény és a Szeretet allegorikus szoborcsoportja látható.
A szobrok az időjárás hatásainak folyamatosan ki vannak téve.
Az eső, a fagy, a hőmérséklet-ingadozás és a légköri szennyeződések évtizedek alatt jelentős károsodást okozhatnak a kőfelületeken.
A felújítás során a szakemberek megtisztították a szobrokat, helyreállították sérült részleteiket, és gondoskodtak a díszítőelemek megőrzéséről.
A Szeretet allegorikus alakjánál például az aranyozott attribútumok, köztük a szőlőfürt és a korona is figyelmet kaptak.
Ezek az apró részletek távolról talán alig észrevehetők, mégis nélkülözhetetlenek az alkotások eredeti művészi mondanivalójának megőrzéséhez.
A szobrok restaurálása arra is emlékeztet, hogy a műemlékvédelem nem egyszeri feladat. Egy szabadtéri alkotás megóvása folyamatos ellenőrzést és időszakos beavatkozást igényel.
Az Érseki Palota elveszett freskója – amikor már csak egy másolat mentheti meg az emléket
Eger egyik legérdekesebb művészettörténeti története az Érseki Palota magánkápolnájához kapcsolódik.
A 18. században Eszterházy Károly püspök jelentős építkezéseket és művészeti megrendeléseket kezdeményezett a városban. Az érseki palota kápolnájának mennyezetére Kracker János Lukács készített freskót, amely Krisztus feltámadását ábrázolta.
Az 1764-re elkészült alkotás azonban nem maradhatott fenn sokáig.
Az 1801-es tűzvészben a mennyezetfreskó megsemmisült.
A műalkotás hosszú időre szinte teljesen eltűnt a művészettörténeti emlékezetből. A kutatók tudtak a létezéséről, de az eredeti festmény részleteit nem ismerhették.
A történet azonban váratlan fordulatot vett.
Az Egri Főegyházmegyei Levéltárban Urbán Márta levéltáros olyan dokumentumot talált, amely az elpusztult freskó ábrázolását őrizte meg.
A különleges akvarellmásolatot Franz Hauptmann készítette 1816-ban. A fennmaradt dokumentum lehetővé tette, hogy a művészettörténészek képet alkossanak Kracker elveszett egri munkájáról.
Ez az eset különösen érdekes, mert nem egy eredeti festmény restaurálásáról, hanem egy elpusztult műalkotás emlékének megmentéséről van szó.
A kápolna mennyezetét ma már id. Stornó Ferenc 1877-ben készített festménye díszíti, amely a gyermek Jézus és Keresztelő Szent János találkozását ábrázolja.
Az eredeti Kracker-freskó nem térhetett vissza, története azonban a levéltári kutatásnak köszönhetően ismét ismertté vált.
A vár kövei – amikor egyetlen töredék is történelmi érték
Az Egri vár műemléki öröksége egészen más jellegű kihívásokat jelent, mint a barokk templomok műalkotásai.
A középkori püspöki központból, majd végvárrá alakított erődítményből fennmaradt építészeti részletek, faragott kövek és régészeti leletek több évszázad történetét őrzik.
A vár különleges értékei közé tartoznak az egykori középkori székesegyház maradványai.
A templom egykor az egri püspökség egyik legfontosabb épülete volt, mára azonban csak töredékei maradtak fenn.
A régészeti feltárások során előkerült faragott kövek és építészeti részletek segítségével a kutatók következtethetnek az egykori székesegyház méreteire, szerkezetére és díszítésére.
Egy-egy faragott kőtöredék önmagában talán jelentéktelennek tűnhet, ám a szakemberek számára felbecsülhetetlen információkat hordozhat.
A kövek formája, díszítése, anyaga és megmunkálása elárulhatja, hogy az adott részlet melyik építési korszakból származik.
A restaurálás és a műemléki konzerválás itt nem feltétlenül az eredeti épület teljes újjáépítését jelenti. Sokkal inkább a fennmaradt részletek megőrzését, állapotuk stabilizálását és szakszerű bemutatását.
A Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiben őrzött történeti tárgyak szintén fontos szerepet játszanak Eger múltjának megismerésében.
A régészeti leletek, régi használati eszközök, fegyverek, kerámiák és iparművészeti alkotások nemcsak a híres ostrom történetéről mesélnek, hanem a város mindennapi életéről is.
Egy sérült kerámiatárgy, egy rozsdás fémtárgy vagy egy régi faragvány megőrzése gyakran éppen olyan fontos lehet, mint egy monumentális szobor helyreállítása.
A régi egri mesterek alkotásai is védelemre szorulnak
Eger művészeti örökségének jelentős részét nemcsak híres festők és szobrászok, hanem helyi mesteremberek alkotásai jelentik.
A 18. és 19. században működő egri kőfaragók, asztalosok, kovácsok és ötvösök munkái számos történelmi épületben megtalálhatók.
Az Érseki Palota díszes vaskapui például a Fazola család művészi kovácsmunkájának emlékei. Az épület elegáns rácsos kapuját és egyik erkélyrácsát Fazola Lénárd készítette.
Az ilyen alkotások megőrzése különleges feladatot jelent.
A kovácsoltvas szerkezetek esetében a korrózió, a fa műtárgyaknál a nedvesség és a kártevők, a festményeknél pedig a festékrétegek öregedése okozhat problémát.
A restaurátoroknak minden anyaghoz más módszereket kell alkalmazniuk.
Az egri műemlékek ezért nemcsak építészeti és művészettörténeti értékeket képviselnek, hanem a régi kézműves technikák emlékeit is őrzik.
A megmentett műkincs nem mindig lesz újra olyan, mint régen
A restaurálás egyik legfontosabb kérdése, hogy meddig szabad beavatkozni egy régi alkotás állapotába.
Egy több száz éves festményen vagy szobron az idő nyomai is a történet részét képezik.
A modern műtárgyvédelem ezért arra törekszik, hogy lehetőség szerint az eredeti anyagot őrizze meg, és csak a szükséges mértékben avatkozzon be.
A restaurátor nem egyszerűen kijavítja a sérüléseket.
Először megvizsgálja a tárgy anyagát, állapotát, korábbi javításait és az esetleges károsodások okait.
A beavatkozás előtt gyakran fényképes dokumentáció, anyagvizsgálat és részletes állapotfelmérés készül.
A tisztítás, a konzerválás, a hiányzó részletek pótlása vagy a festékrétegek megerősítése mind olyan feladat, amely különleges szakértelmet igényel.
Egy rosszul megválasztott tisztítószer vagy egy túlzott beavatkozás visszafordíthatatlan károkat okozhat.
Ezért a műtárgyak megmentése sok esetben hosszabb és összetettebb folyamat, mint azt a látogatók gondolnák.
Egerben a műkincsek története a város története is
Ha végigsétálunk Eger történelmi belvárosán, szinte minden utcában találkozhatunk olyan épülettel vagy alkotással, amely már átélt valamilyen pusztítást, átalakítást vagy helyreállítást.
A Minorita templom freskói az 1827-es tűzvész emlékét hordozzák.
Az Érseki Palota kápolnájában egy elpusztult Kracker-freskó történetét egy váratlanul előkerült akvarellmásolat őrizte meg.
A bazilika oltárképei, faragott berendezései és szobrai restaurátorok munkájának köszönhetően újultak meg.
Az Egri vár középkori kövei pedig arra emlékeztetnek, hogy olykor egyetlen megmaradt töredék is elegendő ahhoz, hogy egy eltűnt épület történetéből valamit visszakaphassunk.
Ezek a műalkotások nem csupán díszei Egernek.
Mindegyikük mögött emberi történetek, mesterek, megrendelők, történelmi események és sokszor több nemzedéken átívelő megőrzési törekvések állnak.
Németh Kálmán születésének 123. évfordulója ezért nemcsak egy jelentős magyar szobrász-restaurátor emlékét idézi fel, hanem mindazokét is, akik az elmúlt évtizedekben Eger művészeti örökségének fennmaradásáért dolgoztak.
A restaurátorok munkája gyakran láthatatlan marad. A látogató a szobrot, az oltárképet vagy a freskót csodálja, és talán nem is gondol arra, hogy az alkotás megőrzéséhez milyen sok szakértelemre, türelemre és gondosságra volt szükség.
Pedig nélkülük Eger ma jóval szegényebb lenne.
Mert egy régi műkincs megmentése nem csupán a múlt megőrzését jelenti, hanem annak biztosítását is, hogy a következő nemzedékeknek legyen mit megcsodálniuk, megismerniük és továbbadniuk.
Források
Németh Kálmán életrajza – Magyar Katolikus Lexikon
Egri Főegyházmegye – Az Egri Bazilika restaurálási munkálatai
Eger város – Helyükön az angyalok
Eger történeti ismerettára – A Minorita templom története
Egri Főegyházmegye – Páratlan dokumentum került elő
Kulturális Örökség Napjai – Az Egri Érseki Palota kápolnája
Eger város – Az Érseki Palota története
Dobó István Vármúzeum – Hivatalos honlap
Borítókép: Az egri Minorita templom gazdagon díszített barokk oltára, szobrai és oltárképe. Fotó: Szinok Gábor.