A Dobó István tér és a Dobó utca találkozásánál áll egy különleges múltú, három utcára néző emeletes épület. A Panakoszta-ház nemcsak Eger belvárosának egyik értékes történelmi kereskedőháza, hanem egy olyan egri polgár emlékét is őrzi, aki vagyonával a város fejlődését kívánta szolgálni. Ma a Farkas Ferenc Zeneiskola működik falai között, de a bejárat fölötti kőtábla egy olyan történetről mesél, amely messze túlmutat az épület falain.
Két házból lett egy különleges kereskedőház
A Dobó István tér 13. szám alatti Panakoszta-ház története a 18. század elejére nyúlik vissza. Az épület eredetileg több kisebb házból állt, amelyek idővel összeépültek. A helytörténeti leírások szerint kezdetben valószínűleg földszintes lakóházak voltak, később azonban egyemeletes, nagyobb kereskedőházzá alakultak.
Az épület különleges elhelyezkedése ma is jól érzékelhető: a Dobó tér és a Dobó utca torkolatánál áll, három irányba néző homlokzattal. Alaprajza trapéz alakú, formája pedig jól alkalmazkodik a belvárosi utcahálózathoz.
Az 1753-ból származó Házael-féle telekkönyvi térkép már egységes ingatlanként tünteti fel az épületet. Ez fontos bizonyítéka annak, hogy a korábban különálló házak egyesítése addigra megtörtént.
A ház kisebbik, a minaret felé eső része 1726 és 1736 között Puskás Mihály kőműves tulajdonában volt. A nagyobbik épületrész történetében pedig különösen fontos szerepet játszott Szantner András, a neves egri kőművesmester, aki 1740 körül már birtokolta az ingatlant. Szantner a püspöki palota építkezésén is dolgozott, Giovanni Battista Carlone mellett pallérként tevékenykedett.
A ház mai építészeti megjelenése a 18. század második felében alakult ki. Az 1770-es évekből származó homlokzat a korabeli egri polgári építészet jellegzetes emléke. Később, 1797-ben, majd a 19. század második felében is történtek rajta átalakítások, amelyekkel újabb historizáló részletek kerültek az épületre.
Panakoszta Sándor és az egri közvilágítás története
Az épület legismertebb tulajdonosa Panakoszta Sándor volt, akinek neve máig összeforrt a házzal és egy különleges egri városi hagyománnyal.
A 18. század végétől több család, illetve rokonsági ág birtokolta az ingatlant. A Thury, Vasváry és Panakoszta családok tulajdonosi kapcsolatairól is fennmaradtak adatok. Panakoszta Sándor 1838-ban, egy hosszú ideje húzódó jogi vita lezárásaként szerezte meg törvényesen az ingatlant Tury Tamástól.
A görög származású, vagyonos kereskedő nem csupán saját üzleti érdekeivel foglalkozott. Bekapcsolódott Eger közéletébe, városi képviselőként is tevékenykedett, és a város főbírói tisztségét is betöltötte. Az Egri Kaszinó választmányának több alkalommal is tagja volt: 1841-ben, 1848-ban és 1857-ben.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején nemzetőrnek is jelentkezett, ám betegsége miatt rövid idő után leszerelték.
Panakoszta Sándor 1879-ben, utód nélkül maradva, Eger városára hagyta a házat. A végrendeleti rendelkezés különlegessége az volt, hogy az ingatlan jövedelmét a városi éjszakai világítás költségeinek fedezésére szánta.
Ez nem mindennapi hagyaték volt. Egy belvárosi ingatlan bevételeiből kívánta támogatni a közösséget, és hozzájárulni ahhoz, hogy Eger utcái éjszaka is megvilágítottak legyenek.
A történet emlékét a mai napig őrzi az épület bejárata fölötti feliratos kőtábla:
„PANAKOSZTA SÁNDOR VÁROSI KÉPVISELŐ HAGYOMÁNYA EGERVÁROS ÉJJELI KIVILÁGÍTÁSÁRA 1879.”
A felirat nem egyszerű épületdísz. Egy egri polgár közösség iránti felelősségvállalásának dokumentuma, amely több mint másfél évszázad elteltével is olvasható az épületen.
Amikor a kereskedőházból a zene otthona lett
A Panakoszta-ház története a 20. században új fejezethez érkezett. Az épületben már a századforduló környékén is működött zenei oktatás.
Az egri zenei élet fejlődésében fontos szerepet játszott Gáspárdi Katinka zongoraművész és tanárnő, aki az 1930-as években magán zeneiskolát vezetett. Halála után nevelt lánya, Fogelné Kaufmann Emmy, a Zeneművészeti Főiskolát végzett hegedűművész vette át az intézmény irányítását.
Az állami zeneiskola 1953-ban jött létre a Panakoszta-házban. Első igazgatója Fogelné Kaufmann Emmy lett.
Az épület azonban az évtizedek során egyre rosszabb állapotba került. 1981-re már annyira leromlott a műemlék jellegű ház állapota, hogy életveszélyessé vált. A zeneiskolának ezért el kellett költöznie: az intézmény a Kossuth Lajos utca 14/a szám alatti egykori ferences kolostorba került.
A történet itt még nem ért véget. Amikor 1996-ban a kolostor ismét egyházi tulajdonba került, új helyet kellett találni a zeneiskola számára. A választás visszavezetett a régi otthonhoz, a Panakoszta-házhoz.
Az épületet újjáalakították, és ismét a zenei oktatás szolgálatába állították. A korabeli egri értéktári ismertető már egy 881 négyzetméteres, 21 zenei oktatásra szolgáló teremmel és egy nagyteremmel rendelkező intézményről számolt be.
A Farkas Ferenc Zeneiskola ma is Eger zenei életének része
Napjainkban az Egri Farkas Ferenc Zeneiskola működik a történelmi épületben. Az intézmény nemcsak zenét tanít, hanem fontos szerepet vállal a város kulturális életében is.
A zeneiskola négy tanszakon, 27 különböző hangszeren kínál oktatást. A billentyűs, vonós és népzenei, fa- és rézfúvós, valamint zeneismereti, vokális és akkordikus képzés mellett kórus-, kamarazenei és zenekari foglalkozások is színesítik a tanulók lehetőségeit.
A növendékek és tanáraik rendszeresen részt vesznek Eger kulturális rendezvényein, hangversenyein és különböző zenei programjain. Az intézmény a tehetséggondozásban, a zenei pályára készülő fiatalok felkészítésében is fontos feladatot lát el.
Az épület megújulásának történetéhez egy újabb fontos név is kapcsolódik. Miklovicz László egykori igazgató vezetése alatt teljes körűen megújult a ma is használt iskolaépület, és az ő nevéhez fűződik a népzeneoktatás elindítása is. Emlékére 2026. október 1-jén, a zene világnapján Miklovicz László-termet avattak az intézményben.
Így a Panakoszta-ház nemcsak egy régi egri kereskedőcsalád és egy nagylelkű városi polgár emlékét őrzi, hanem a város zenei nevelésének is meghatározó helyszíne lett.
Egy ház, amelynek története ma is tovább él
A Dobó István tér 13. szám alatti épület története jól példázza, hogyan változhat meg egy városi ház szerepe az évszázadok során. Volt több kisebb ingatlanból kialakult kereskedőház, egri polgárok és mesterek otthona, majd egy különleges városi hagyaték tárgya. Később a zeneoktatás egyik fontos egri központjává vált.
Panakoszta Sándor 1879-es rendelkezése különösen figyelemre méltó: vagyonának egy részét nem családja, hanem szeretett városa javára fordította. Az egykori kereskedőház ma már nem a lámpák világítását segíti, hanem a zenetanulásnak és a fiatal tehetségek kibontakozásának ad otthont.
A bejárat fölötti kőtábla azonban változatlanul emlékeztet arra, hogy Eger múltját nemcsak a nagy történelmi események és híres épületek formálták, hanem azok a polgárok is, akik saját lehetőségeikkel igyekeztek tenni a közösségért.
A Panakoszta-ház ezért több egyszerű belvárosi műemléknél: egy olyan egri örökség, amelynek történetében a városi polgárság, az építészet, a közösségi felelősség és a zene szeretete találkozik.
Források
Minden, ami Eger – Dobó István tér elnevezése és története
Egri történeti ismerettára – Panakoszta-ház
Eger Települési Értéktár – Farkas Ferenc Zeneiskola
Egri Farkas Ferenc Zeneiskola – Hivatalos honlap
Egri Farkas Ferenc Zeneiskola – Iskolánkról
Borítókép: A Panakoszta-ház, a mai Farkas Ferenc Zeneiskola épülete Eger belvárosában. Fotó: Szinok Gábor.