Eger egyik legszebb és legkedveltebb zöldterülete az Érsekkert, amely minden évszakban más arcát mutatja. Ősszel azonban különösen varázslatos: a hatalmas fák lombjai aranysárgára, rozsdabarnára és vörösre színeződnek, a sétányokat lehullott levelek borítják, a napsugarak pedig különleges fényekkel töltik meg a parkot. A Klapka György utca felől érkezve már a díszes kovácsoltvas kapu is arra emlékeztet, hogy itt nem csupán egy városi parkba, hanem Eger történelmének egyik különleges helyszínére lépünk be.
Egy kapu, amely évszázadok történetét őrzi
Az Érsekkert egyik legértékesebb építészeti emléke a Klapka György utca felőli kovácsoltvas főkapu. A 18. század második felében kialakított bejárat Fazola Lénárd nevéhez kötődik, aki az egri barokk vasművesség egyik jelentős mestere volt.
A kapu finoman megmunkált vasrácsai, íves díszítései és gazdag ornamentikája a korabeli mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A kétoldalt emelkedő kőpillérek tetején faragott virágkosarak láthatók, amelyek tovább emelik a bejárat ünnepélyes megjelenését.
A kapu nem pusztán a kert határát jelölte. Egykor a püspöki birtok reprezentatív bejárataként szolgált, amikor a terület még nem volt szabadon látogatható a város lakói számára.
Ma már bárki átsétálhat rajta, de a régi vasrácsok és kőfaragványok ugyanúgy őrzik az egykori püspöki kert hangulatát.
Vadaskertből Eger egyik legszebb parkja
Az Érsekkert története jóval korábbra nyúlik vissza, mint a ma látható kapuké és sétányoké.
A terület egykor erdős, részben vizenyős vidék volt, amelyet később püspöki vadaskertként használtak. A 18. században fokozatosan kezdődött meg a rendezett díszkert kialakítása.
Erdődy Gábor püspök idején már jelentős kertépítési munkálatok folytak, majd Barkóczy Ferenc püspöksége alatt tovább gazdagodott a terület. A park igazi barokk arculata azonban Eszterházy Károly idején formálódott ki.
A püspök 1768–1769 körül kőfallal vétette körül a kertet, és reprezentatív bejáratokat alakíttatott ki. A franciakertekre jellemző geometrikus elrendezés, a szabályos sétányok és a központi tér mind a korszak kertépítészeti elképzeléseit tükrözték.
A kert évszázadokon át az egyházi birtok része maradt.
A fordulat 1919-ben következett be, amikor Szmrecsányi Lajos érsek megnyitotta a kert kapuit Eger lakossága előtt. Ettől kezdve a korábban zárt terület fokozatosan a város egyik legfontosabb közösségi helyszínévé vált.
A Múzsák ligete – két egri író találkozása
A főkapun belépve érdemes jobbra fordulni, ahol az Érsekkert egyik legkülönlegesebb része, a Múzsák ligete található.
Itt kapott helyet Eger irodalmi életének két meghatározó alakja, Bródy Sándor és Gárdonyi Géza szobra.
Bródy Sándor 2004-ben felavatott ülő alakját egy évvel később követte Gárdonyi Géza álló szobra. Mindkét alkotás Varga Imre szobrászművész munkája.
A két író személyes kapcsolata külön fejezetet jelent Eger irodalomtörténetében. Bár életútjuk és írói világuk különbözött, mindketten maradandó nyomot hagytak a magyar irodalomban.
Bródy Sándor Egerben született, Gárdonyi Géza pedig itt találta meg azt a nyugalmat, amelyben legjelentősebb művei megszülettek.
A liget fái alatt álló szobrok különösen ősszel teremtenek meghitt hangulatot. A lehulló levelek és a csendes környezet szinte természetes díszletet adnak a két író emlékének.
Egy barokk kőkapu, amely máshonnan érkezett
A Múzsák ligete közelében egy másik különleges építészeti emlék is található.
A díszes barokk kőkapu eredetileg nem az Érsekkertben állt. A jezsuiták egykori gazdasági területéhez tartozott, és a Rózsa Károly utcából került át mai helyére az 1960-as évek végén.
Az 1750 körül készült kapu rokokó stílusjegyeket visel. Íves oromzata és faragott díszítései a 18. századi egri építészet világát idézik.
Aki először jár erre, könnyen azt hiheti, hogy a kapu mindig is a park része volt. Valójában azonban Eger egy másik történelmi helyszínének emlékét őrzi.
A romantikus kőhíd és a kis tó története
Az Érsekkert egyik legkedveltebb látványossága a romantikus kőhíd és az alatta elterülő kis mesterséges tó.
A híd története szintén a 18. századba vezet vissza.
A Fellner Jakab nevéhez kötött barokk kőhíd eredetileg nem a mai tó fölött állt, hanem a kert egykori vízfolyása felett biztosított átjárást.
Mai helyére a 20. századi parkrendezések során került. A mesterséges tó kialakításával együtt új szerepet kapott, és azóta az Érsekkert egyik legismertebb részletévé vált.
Ősszel különösen szép látványt nyújt a vízben tükröződő lombkorona, a híd világos kőfelülete és a környező fák színes levelei.
Nem véletlen, hogy a helyszín a fényképezők egyik kedvence.
Aki egy pillanatra megáll a híd mellett, könnyen megfeledkezhet arról, hogy néhány száz méterre már Eger forgalmas utcái húzódnak.
Az Érsekkert szökőkútja – egy régi egri emlék újjászületése
A park központi részéhez érve a sétányok találkozásánál álló szökőkút fogadja a látogatót.
Bár megjelenése jól illeszkedik a történelmi környezethez, a ma látható alkotás csak 2000 óta díszíti az Érsekkertet.
A szökőkút különlegessége, hogy egy korábbi egri alkotás rekonstrukciója. Eredetije egykor a Bárány uszodában állt, de az épület átalakításai során eltűnt.
Az Egri Városszépítő Egyesület közreműködésével régi fényképek alapján készítették el a másolatát.
Így az Érsekkert közepén ma egy olyan emlékkel találkozhatunk, amely egyszerre idézi a város fürdőkultúráját és a helyi értékmentés történetét.
A szökőkút körüli virágágyások és sugarasan induló sétányok a régi barokk kert szerkezetére is emlékeztetnek.
Ahol a zene is otthonra talált
Az Érsekkert északi részén található zenepavilon a park fiatalabb építményei közé tartozik.
A 2002-ben elkészült pavilon szabadtéri rendezvényeknek, kisebb koncerteknek és közösségi programoknak adhat otthont.
Kialakítása a régi kertépítészet hangulatát idézi, ezért természetesen illeszkedik a történelmi környezetbe.
A zenepavilon környéke a nyugodt séták egyik kedvelt helyszíne. A fák között átszűrődő napfény, a padok és a tágas zöldterület lehetőséget ad arra, hogy az ember néhány percre megpihenjen.
Az Érsekkert nemcsak történelmi, hanem természeti érték is
Az Érsekkert 1994 óta helyi jelentőségű védett természeti terület.
A park értékét nemcsak a történelmi építmények, hanem változatos növényvilága is adja.
Az évtizedek során több jelentős kertészeti átalakítás történt. Az 1960-as évek végén megkezdett rekonstrukció során új fafajokat telepítettek, köztük különféle juharokat, bükköket, díszalmákat és különleges fenyőféléket.
A különböző fafajoknak köszönhetően az Érsekkert ősszel rendkívül gazdag színvilágot mutat.
Egyes fák lombja már szeptember végén sárgulni kezd, míg mások októberben vagy november elején érik el legszebb színeiket.
A park ezért az őszi hetekben szinte napról napra változik.
A napsütéses időben különösen látványosak a lombkoronák közötti fények, az árnyékos sétányok és a fák alatt összegyűlő levelek.
A város tüdeje és a mindennapok találkozóhelye
Az Érsekkert szerepe a 20. században jelentősen átalakult.
A korábbi püspöki díszkertből fokozatosan olyan közpark lett, amelyben a pihenés mellett a sport is egyre nagyobb szerepet kapott.
A nyugati és délnyugati részeken sportpályák, teniszpályák és más sportlétesítmények alakultak ki. A környék ma is Eger sportéletének egyik fontos központja.
A park sétányain naponta találkozhatunk futókkal, kerékpározó gyerekekkel, kutyasétáltatókkal és olyanokkal, akik egyszerűen csak szeretnének néhány percet eltölteni a természetben.
A történelmi kert így több mint száz éve tölti be azt a szerepet, amelyet 1919-es megnyitásakor kapott: közös teret biztosít az egrieknek.
Őszi séta a régi kaputól a park szívéig
Októberben különösen érdemes időt szánni egy lassú sétára az Érsekkertben.
A Klapka György utcai kapunál kezdődő út során néhány száz méteren belül több évszázad történetével találkozhatunk.
A barokk kovácsoltvas kapu, a Múzsák ligetének szobrai, az egykori jezsuita kőkapu, a romantikus híd, a szökőkút és a zenepavilon mind más korszakot képviselnek.
Mégis természetes egységet alkotnak.
Az Érsekkert különlegessége éppen ebben rejlik. Nem szabadtéri múzeum, hanem élő városi környezet, ahol a múlt emlékei a mindennapok részévé váltak.
Egy idős fa árnyékában megpihenő ember, a sétányon futó sportoló vagy a színes faleveleket gyűjtő gyermek ugyanannak a történetnek a része.
És talán éppen ősszel érezhető ez a leginkább.
Amikor a lombok aranyszínben ragyognak, a délutáni napfény végigsiklik a régi vasrácsokon, és a szél néhány levelet sodor végig a sétányon, az Érsekkert megmutatja azt az arcát, amely miatt generációk óta az egriek egyik legkedvesebb helye.
Mert vannak helyek, amelyek mellett naponta elhaladunk, mégis mindig képesek valami újat mutatni.
Az Érsekkert ilyen hely. Egy darabka természet, egy darabka történelem és egy darabka Eger, amely ősszel talán még szebb, mint az év bármely más időszakában.
Források
Minden, ami Eger – Séta az Érsekkert rácsos kapujától
Minden, ami Eger – Stadion utca története (Érsekkert)
Minden, ami Eger – Az Érsekkert szívében csobog Eger egyik különleges emléke
Minden, ami Eger – Ahol egykor víz folyt – a Stadion utca és az Érsekkert különleges története
Egri Lokálpatrióta Egylet – Egri séták
Heves megye helyi jelentőségű védett természeti területei – Érsekkert
Eger város építészeti értékeinek vizsgálata
Borítókép: Az egri Érsekkert Klapka György utcai kovácsoltvas főkapuja őszi napsütésben. Fotó: Szinok Gábor.