2026. október 11. – A természetvédelem múltja és jelene Egerben és Heves megyében
Vannak helyek, amelyek mellett naponta elhaladunk, mégsem gondolunk bele, milyen különleges értéket képviselnek. Egy évszázados fasor, egy régi park árnyas sétánya, egy hegyoldal természetes növényvilága vagy egy erdei forrás mind olyan örökség, amelyet nemzedékek hagytak ránk. Egerben és Heves megyében különösen gazdag ez az örökség, hiszen a történelmi város parkjaitól a Bükk erdőségein át a Mátra hegyvidéki élőhelyeiig számtalan természeti érték található.
Október 11-e jó alkalom arra, hogy felidézzük a természetvédelem történetét. Az Őrség–Rába–Goričko határon átnyúló natúrparki együttműködés egyik fontos mérföldköve 1998-hoz kötődik. A három országot összekapcsoló kezdeményezés arra hívta fel a figyelmet, hogy a természet megőrzése nem állhat meg az országhatároknál.
A természetvédelem gondolata azonban Egerben és környékén is jóval korábban megjelent. A Bükki Nemzeti Park létrehozása, a Mátrai Tájvédelmi Körzet kijelölése és az Érsekkert helyi védettsége mind azt bizonyítja, hogy térségünkben már évtizedekkel ezelőtt felismerték a természeti értékek megőrzésének jelentőségét.
Az Érsekkert – amikor a püspöki vadaskertből a város zöld szíve lett
Eger legjelentősebb történeti parkja kétségtelenül az Érsekkert, amelynek múltja több évszázadra nyúlik vissza.
A mai rendezett sétányok, virágágyások és idős fák helyén egykor egészen más táj fogadta az ide érkezőket. A terület a püspöki birtokhoz tartozott, és vadaskertként is szolgált. A 18. században kezdődött meg tudatos kertépítészeti átalakítása.
Erdődy Gábor püspök idején már jelentős kertészeti munkálatok folytak, majd Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly püspöksége alatt tovább formálódott a park arculata.
A kertben kialakított sétányok, díszítőelemek és építmények nem csupán a korabeli főpapi reprezentációt szolgálták, hanem egy olyan kertépítészeti örökséget hoztak létre, amelynek részletei ma is felismerhetők.
Az Érsekkert történetének egyik legfontosabb fordulópontja 1919 volt, amikor Szmrecsányi Lajos érsek megnyitotta a kertet a város lakói előtt.
A korábban zártabb püspöki kert így fokozatosan Eger egyik legkedveltebb közösségi terévé vált.
A második világháború után Népkert néven is ismerték, de történelmi jelentősége és természeti értékei továbbra is meghatározták a város életét.
1994 – amikor az Érsekkert hivatalosan is természetvédelmi oltalmat kapott
Az Érsekkert történetének különösen fontos dátuma 1994. május 18.
Eger város közgyűlése ekkor fogadta el a 17/1994. számú rendeletet, amely helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította a parkot.
A döntésnek több célja volt.
Egyrészt biztosítani kívánták, hogy az Érsekkert továbbra is a város lakóinak pihenését és kikapcsolódását szolgálja. Másrészt felismerték, hogy a kert olyan növény- és állatfajok számára is menedéket jelenthet, amelyek a városi beépítések következtében egyre kevesebb természetes élőhelyet találnak.
A rendelet külön hangsúlyozta a kert növénytani, kultúrtörténeti, tájképi és környezeti jelentőségét.
Ez azért is figyelemre méltó, mert a természetvédelem itt nem csupán néhány különleges fára vagy növényre terjedt ki, hanem egy egész történeti kert értékeinek megőrzésére.
A park idős fái, összefüggő lombkoronája és változatos növényzete ma is jelentős szerepet játszik a belvárosi környezet alakításában.
A nyári hőség idején árnyékot biztosítanak, a csapadék egy részét felfogják, és számos madár, rovar, valamint kisebb állat számára teremtenek élőhelyet.
Az Érsekkert tehát egyszerre történelmi emlék, közpark és városi ökológiai menedék.
Eger élő műemlékei – a fák, amelyek történeteket őriznek
Eger természeti öröksége nem ér véget az Érsekkert kerítésénél.
A történelmi belvárosban és a régebbi városrészekben több olyan fasor és zöldfelület található, amelyek hozzátartoznak a város jellegzetes arculatához.
A Kossuth Lajos utcában például az értékes ostorfák a barokk épületekkel együtt alakítják a történelmi utcaképet.
A belváros idős fái különleges kapcsolatot teremtenek az épített és a természeti környezet között. Egy régi palota homlokzata, egy kovácsoltvas kapu vagy egy évszázados fa együtt őrizheti egy utca hangulatát.
A Minden, ami Eger korábbi, Eger élő műemlékei – védett fák és értékes fasorok őrzik a város zöld örökségét című összeállítása részletesen foglalkozott ezekkel az értékekkel.
A városi fák megőrzése napjainkban különösen fontos feladat.
Az idős fák pótlása ugyanis nem egyszerűen annyit jelent, hogy egy kivágott példány helyére új csemetét ültetnek. Egy nagy lombkoronájú fa környezeti szerepének kialakulásához évtizedek szükségesek.
A megfelelő gondozás, az állapotvizsgálatok és a körültekintő faápolás ezért hosszú távon meghatározhatja Eger zöldfelületeinek jövőjét.
A Bükk – Magyarország első hegyvidéki nemzeti parkja
A természetvédelem Heves megyei történetének egyik legjelentősebb eseménye 1977. január 1-jén történt.
Ekkor jött létre a Bükki Nemzeti Park, Magyarország harmadik nemzeti parkja, egyben az első, amely hegyvidéki területet foglalt magába.
Az alapításkor közel 38 775 hektár állt természetvédelmi oltalom alatt.
A Bükk különlegességét változatos földtani felépítése, mészkőhegységi formakincse, barlangjai, szurdokvölgyei, forrásai és erdőtársulásai adják.
A Bükk-fennsík, a meredek sziklafalak és a mély völgyek olyan élőhelyeket alakítottak ki, amelyek számos ritka növény- és állatfaj fennmaradását segítik.
A hegységben megtalálhatók a különböző bükkösök, tölgyesek, sziklagyepek és hegyi rétek is.
A természetvédelmi oltalom egyik fontos célja éppen ezeknek a változatos élőhelyeknek a megőrzése.
A nemzeti park történetéhez Eger különösen szorosan kapcsolódik.
Az igazgatóság irodája 1979-ben Miskolcról Egerbe költözött, így a város a térség természetvédelmi igazgatásának egyik meghatározó központjává vált.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának székhelye ma is Egerben, Felnémeten, a Sánc utca 6. szám alatt található.
Ez a kapcsolat jól mutatja, hogy Eger nem csupán a Bükk egyik turisztikai kapuja, hanem a hegység természeti értékeinek megőrzésében is fontos szerepet tölt be.
A Mátra védelme – több évtizedes küzdelem eredménye
A Mátra természetvédelmének története szintén sok érdekességet tartogat.
A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre, de a hegység egyes területeinek védelme már jóval korábban elkezdődött.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának történeti összefoglalója szerint a Mátrában már az 1950-es években történtek természetvédelmi intézkedések.
1954-ben például védetté nyilvánították a parádsasvári ősjuhart, amely azóta sajnos elpusztult.
1959-ben Kékestető térségében 438 hektár kapott országos jelentőségű természetvédelmi oltalmat.
Ez különösen érdekes fejezete a helyi természetvédelemnek, mert a védelem céljai között nemcsak az erdők és a növényvilág megőrzése szerepelt, hanem a gyógyklíma fenntartása is.
A történet azonban nem volt mentes az ellentmondásoktól.
A korabeli dokumentumok szerint egyes építkezések, hulladékelhelyezések, szennyvízterhelések és fakitermelések károsították a védett területet. A problémák végül hozzájárultak ahhoz, hogy a korábbi kékestetői védettséget 1976-ban megszüntették.
A hegység nagyobb területeinek védetté nyilvánítása hosszadalmas előkészítés után, 1985-ben valósult meg.
A Mátrai Tájvédelmi Körzet mintegy 12 ezer hektáron jött létre, és többek között Parád, Parádsasvár, Recsk, Sirok, Markaz, Domoszló és Gyöngyös térségét is érinti.
A védettség célja a hegység földtani értékeinek, természetes erdeinek, felszíni vizeinek, növény- és állatvilágának, valamint tájképi szépségének megőrzése.
A Mátra természetvédelmi múltja arra is emlékeztet, hogy egy értékes terület megóvása nem mindig egyszerű folyamat. A gazdasági érdekek, az idegenforgalom és a természetvédelem szempontjai között már évtizedekkel ezelőtt is egyensúlyt kellett keresni.
A védett táj nem csak a hegyekben kezdődik
Heves megye természetvédelmi értékei rendkívül változatosak.
A Bükk és a Mátra mellett külön figyelmet érdemelnek a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet élőhelyei, valamint a Tarnavidék erdős, sziklás tájai.
A megye déli részén található füves puszták egészen más természeti világot képviselnek, mint a hegyvidék.
A nyílt gyepek, mezőgazdasági területek és mozaikos élőhelyek számos madárfaj számára fontosak.
A Tarnavidék pedig erdőkkel, patakvölgyekkel, homokkőformákkal és értékes élőhelyekkel gazdagítja a térség természeti örökségét.
Ezek a területek arra emlékeztetnek, hogy a természetvédelem nem kizárólag a látványos hegycsúcsokról, vízesésekről vagy különleges barlangokról szól.
Egy kevésbé ismert gyepterület, egy patak menti ligeterdő vagy egy régi fasor ugyanolyan fontos lehet az élővilág fennmaradásában.
Hogyan változott Eger zöldfelülete az elmúlt húsz évben?
A természetvédelem kérdése a városfejlesztéssel is szorosan összefügg.
A Minden, ami Eger korábbi, Húsz év Eger zöldfelületein – több lett a park, vagy csak másképp használjuk a várost? című írása a városi zöldfelületek változását vizsgálta.
Eger Fenntartható Városfejlesztési Stratégiájának adatai szerint 2010-ben egy lakosra 27,1 négyzetméter önkormányzati zöldterület jutott, 2019-ben pedig 28 négyzetméter.
A különbség nem jelentős, de arra utal, hogy az önkormányzati zöldterület egy főre jutó nagysága ebben az időszakban mérsékelten emelkedett.
2020-ban a város önkormányzati zöldterületeinek nagysága mintegy 145 hektár volt.
Fontos azonban, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák Eger valamennyi növényzettel borított területét. A magánkertek, intézményi zöldfelületek, szőlőterületek és külterületi erdők más kategóriába tartozhatnak.
A városi zöldfelületek értékét ráadásul nem kizárólag a területük határozza meg.
Legalább ilyen fontos a fák életkora, egészségi állapota, a növényzet változatossága és az, hogy a különálló zöldterületek mennyire kapcsolódnak egymáshoz.
Egy jól megőrzött történelmi park vagy idős fasor sokkal többet jelenthet puszta területadatnál.
A klímaváltozás új feladatokat ad a természetvédelemnek
Az elmúlt évtizedekben a természetvédelem szempontjai is változtak.
Míg korábban elsősorban a ritka fajok, különleges élőhelyek és tájképi értékek megőrzése állt a középpontban, napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak az éghajlatváltozás következményei.
A hosszabb száraz időszakok, a nyári hőhullámok és a szélsőséges csapadékeloszlás a városi parkokat éppúgy érintik, mint a hegyvidéki erdőket.
Egerben az idős fák állapotának megőrzése, a megfelelő vízgazdálkodás és az új telepítések átgondolt megválasztása különösen fontos lehet.
A Bükkben és a Mátrában az erdők természetes alkalmazkodóképességének fenntartása, a változatos erdőszerkezet és az élőhelyek összekapcsoltsága jelenthet hosszú távú segítséget.
A természetvédelem ma már nem csupán azt jelenti, hogy kijelölünk egy védett területet.
A megőrzéshez folyamatos figyelem, tudományos megfigyelés, szakszerű kezelés és a helyi közösségek együttműködése szükséges.
A természetvédelem mindannyiunk közös ügye
Eger és Heves megye különleges adottságokkal rendelkezik.
Kevés olyan térség található Magyarországon, ahol egy történelmi város közvetlen közelében ennyire változatos hegyvidéki, erdei és síkvidéki élőhelyek érhetők el.
Az Érsekkert évszázados fái, a Bükk sziklafalai, a Mátra erdei és a megye déli részének pusztái különböző világokat képviselnek, mégis ugyanannak a természeti örökségnek a részei.
Megőrzésük nem kizárólag a természetvédelmi szakemberek feladata.
A kirándulók, a városlakók, a kerttulajdonosok és a helyi közösségek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezek az értékek a következő nemzedékek számára is fennmaradjanak.
Egy erdei kirándulás során az ösvények használata, a hulladék hazavitele, a védett növények megóvása vagy egy városi fa környezetének kímélése apró, de fontos lépés.
A természet értékét ugyanis sokszor csak akkor ismerjük fel igazán, amikor már elveszítettünk belőle valamit.
Amit ma megőrzünk, az a holnap öröksége lesz
Az 1998-ban létrejött Őrség–Rába–Goričko natúrparki együttműködés egyik legfontosabb üzenete ma is érvényes: a természeti és kulturális örökség megőrzése hosszú távú közös felelősség.
Eger és Heves megye története ugyanezt bizonyítja.
A Bükki Nemzeti Park 1977-es létrehozása, a Mátrai Tájvédelmi Körzet 1985-ös megalapítása és az Érsekkert 1994-es védetté nyilvánítása olyan döntések voltak, amelyek jelentősége túlmutatott saját korukon.
Ezeknek köszönhetően ma is számos olyan természeti értéket ismerhetünk meg, amelyek megőrzése nélkül térségünk sokkal szegényebb lenne.
Amikor legközelebb végigsétálunk az Érsekkert fái alatt, megállunk egy régi kőhídnál, vagy felkapaszkodunk a Bükk és a Mátra valamelyik kilátópontjára, érdemes arra is gondolnunk, hogy mindez nem magától értetődő.
A természet öröksége nem csupán a múltunk része.
Az is rajtunk múlik, hogy milyen állapotban adjuk tovább a jövőnek.
Források
Minden, ami Eger – Érsekkert helyi jelentőségű természeti terület
Minden, ami Eger – Eger élő műemlékei: védett fák és értékes fasorok
Minden, ami Eger – Húsz év Eger zöldfelületein
Minden, ami Eger – Ahol egykor víz folyt: a Stadion utca és az Érsekkert különleges története
Minden, ami Eger – Az Érsekkert szívében csobog Eger egyik különleges emléke
Minden, ami Eger – Az Érsekkert kőhídja
Eger Megyei Jogú Város – 17/1994. (V. 18.) rendelet az Érsekkert védetté nyilvánításáról
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A Bükki Nemzeti Park
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzet története
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Tájvédelmi körzetek
Vas megye hivatalos honlapja – Őrség–Rába–Goričko Natúrpark
Borítókép: Őszi hangulat az egri Érsekkertben, a park szökőkútjával. Fotó: Szinok Gábor.