Lejárt a fakitermelési moratórium, de a háttérben zajló szakmai munka olyan eredményeket hozott, amelyekről eddig jóval kevesebb szó esett, mint az erdők jövőjét övező vitákról. Tarjányi Lili részletes szakmai beszámolója szerint szeptember végéig 92 900 köbméterrel csökkent a 2026-ra tervezett fakitermelés mennyisége a már felülvizsgált erdőrészletekben. A döntések mögött hónapok óta tartó egyeztetések, erdőrészletenkénti vizsgálatok és természetvédelmi szempontok állnak. A folyamat Heves megye számára is kiemelten fontos, hiszen a Bükk és a Mátra erdőségeinek jövője a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a helyi közösségek közös ügye.
A moratórium véget ért, de a szakmai munka nem
Az elmúlt hónapokban a magyar erdők jövőjéről szóló vita sokszor a fakitermelés támogatói és ellenzői közötti szembenállásként jelent meg. A közösségi médiában egymást követték a felháborodott bejegyzések, a természetvédelmi aggodalmak és az erdőgazdálkodás szükségességét hangsúlyozó vélemények.
A Minden, ami Eger blog október elején két alkalommal is részletesen foglalkozott a kérdéssel. A „Lejárt a moratórium, de az erdővita nem ért véget” című írás a korlátozás megszűnését követő szakmai és társadalmi vitára irányította rá a figyelmet. A „Lejárt a fakitermelési moratórium – mi következik most?” című cikk pedig azt vizsgálta, milyen változások várhatók az átmeneti intézkedés után.
A két korábbi írás közvetlen folytatásának tekinthető Tarjányi Lili most közzétett beszámolója, amely már a moratórium idején végzett szakmai munka számszerű eredményeit is bemutatja.
A legfontosabb megállapítás, hogy a szeptember 30-i határidő nem jelentette a korábbi fakitermelési tervek automatikus folytatását.
Az erdészeti és természetvédelmi szakemberek munkája ugyanis nem ért véget a moratóriummal. A felülvizsgálatok tovább folytatódnak, és több száz erdőrészletben már konkrét döntések születtek a kitermelés elhagyásáról vagy mérsékléséről.
Tarjányi Lili: a vita mellett a háttérben végzett munkáról is beszélni kell
Tarjányi Lili bejegyzésének egyik központi gondolata, hogy az erdőkről szóló társadalmi párbeszédet gyakran eleve bizalmatlanság terheli.
Szerinte rendkívül nehéz érdemi szakmai egyeztetést folytatni, ha a vita abból a feltételezésből indul ki, hogy az erdészek felelőtlenül szeretnék felélni azokat az erdőket, amelyek sokuk számára évtizedek óta a megélhetést, a hivatást és az élet munkáját jelentik.
Ez a megközelítés nem azt jelenti, hogy a fakitermeléssel kapcsolatos természetvédelmi aggodalmakat figyelmen kívül kellene hagyni. Sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a szakmai munka és az erdőgazdálkodás összetettebb annál, mint amit egy-egy kiragadott fénykép vagy indulatos közösségi médiás bejegyzés alapján meg lehet ítélni.
Az erdőkben végzett beavatkozások mögött tervezési, természetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontok egyaránt állnak.
A természetvédők jogosan tartják fontosnak az idős erdők, a természetes élőhelyek és a biológiai sokféleség megőrzését. Az erdészeknek ugyanakkor az erdők fenntartásával, felújításával, egészségi állapotával és a faanyagellátással kapcsolatos feladatokat is teljesíteniük kell.
Tarjányi Lili szerint éppen ezért lenne szükség arra, hogy a közvélemény ne kizárólag a konfliktusokról, hanem a szakmai együttműködés eredményeiről is értesüljön.
Mi történt június 5. és szeptember 30. között?
A fakitermelési moratórium június 5-én kezdődött, és szeptember 30-ig tartott. Az intézkedés az állami kezelésű, meghatározott természetességi kategóriákba tartozó, természetvédelmi vagy Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők véghasználatát érintette.
A korlátozás tehát nem valamennyi magyarországi erdőre, és nem minden erdészeti tevékenységre vonatkozott.
A moratórium időszakában több olyan szakmai és igazgatási intézkedés történt, amelynek jelentősége túlmutat a néhány hónapos korlátozáson.
Felállt a Tűzifa Tanács, elkészültek a felülvizsgálatot segítő államtitkári iránymutatások, kialakult az eljárási és adatszolgáltatási rend, valamint megkezdődött a korábban bejelentett fakitermelések erdőrészletenkénti vizsgálata.
Ez a munka jóval összetettebb annál, mint hogy egy tervezett fakitermelést egyszerűen engedélyeznek vagy megtiltanak.
Az érintett szakembereknek meg kell vizsgálniuk az adott erdőrészlet természetességi állapotát, élőhelyi értékeit, az állomány szerkezetét és a tervezett beavatkozás várható következményeit.
Ezzel párhuzamosan figyelembe kell venniük a faanyagellátás feladatait és az erdőgazdálkodási tervek teljesíthetőségét is.
A folyamat lényege tehát az összehangolás: olyan döntések kialakítása, amelyek az adott terület sajátosságaira épülnek.
Mit mutatnak a szeptember végi adatok?
Tarjányi Lili a minisztériumi értekezleten rendelkezésére bocsátott, 2026. szeptember 30-i állapotot tükröző adatokat ismertette.
A moratórium kihirdetésekor országosan 1441 erdőrészletben volt bejelentett fakitermelés.
Az érintett erdőrészletek összterülete 9721 hektár volt. Ebből azonban ténylegesen 7441 hektárt érintett volna a tervezett fakitermelés.
A két adat közötti különbség lényeges. Egy erdőrészlet teljes területe ugyanis nem feltétlenül azonos azzal a területtel, amelyen a beavatkozást végrehajtják.
A tervezett kitermelés összesen 518 813 köbméter bruttó fatérfogatot jelentett.
Szeptember 30-ig 901 erdőrészlet felülvizsgálata fejeződött be.
Ezek összesen 5791 hektárt foglaltak magukba, amelyből 4847 hektárt érintett volna a tervezett fakitermelés. Az eredeti tervek szerint ezeken a területeken 304 311 köbméter faanyagot termeltek volna ki.
A felülvizsgálatok eredményeként 230 erdőrészletben teljes egészében elmarad a 2026-ra tervezett fakitermelés.
Ezek összterülete 1597 hektár, amelyből 1164 hektárt érintett volna a tényleges beavatkozás.
Ez önmagában 73 930 köbméter tervezett fakitermelés elhagyását jelenti.
További 146 erdőrészletben részben csökkentették a kitermelést, összesen 18 970 köbméterrel.
A teljesen elmaradó és a részben mérsékelt fakitermelés együtt 92 900 köbmétert tesz ki.
Ez a már lezárt felülvizsgálatokban eredetileg tervezett 304 311 köbméteres mennyiség mintegy 30,5 százaléka.
A számítás jól mutatja a módosítások nagyságrendjét, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy országosan minden fakitermelés ilyen arányban csökkent volna.
Több száz erdőrészlet vizsgálata még hátravan
A szeptember végi adatok nem a teljes folyamat végleges eredményét mutatják.
Az eredetileg érintett 1441 erdőrészletből 901 esetében fejeződött be a felülvizsgálat, vagyis további 540 erdőrészlet ügye még nem zárult le.
A rendelkezésre álló tájékoztatás szerint ezeken a területeken a felülvizsgálat lezárásáig nem indulhat meg az érintett fakitermelés.
Ez azért fontos, mert a moratórium megszűnését követően sokan attól tartottak, hogy október elején automatikusan folytatódhatnak a korábban elhalasztott munkák.
A szakmai beszámoló alapján azonban nem erről van szó.
Az átmeneti korlátozás lejárt, de a felülvizsgálati rendszer tovább működik. A tervezett beavatkozások sorsáról konkrét szakmai döntéseknek kell születniük.
Az eddig elért eredmények ezért nem végleges lezárást, hanem egy hosszabb folyamat első mérhető állomását jelentik.
Heves megyében különösen nagy a tét
A Bükk és a Mátra erdőségei Heves megye természeti örökségének meghatározó részei.
Az Eger környéki erdők, a felsőtárkányi völgyek, a szilvásváradi Szalajka-völgy, a Bél-kő térsége és a Mátra erdőállományai egyszerre töltenek be természetvédelmi, gazdasági, turisztikai és közjóléti szerepet.
Az erdők állapota közvetlenül befolyásolja a természetes élőhelyek fennmaradását, a talaj vízháztartását, a helyi mikroklímát és a táj arculatát.
A változó éghajlati körülmények között mindez egyre nagyobb jelentőséget kap.
A hosszabb aszályos időszakok, a szélsőséges hőmérsékletek és az erdei károsítók megjelenése új kihívásokat jelentenek az erdőgazdálkodás számára.
A természetvédelmi szakemberek számára ugyanakkor kiemelt feladat az idős erdőállományok, a természetes erdőszerkezet és az érzékeny élőhelyek megőrzése.
Heves megyében az EGERERDŐ Zrt. és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tevékenysége ezért különösen fontos a szakmai együttműködés szempontjából.
A most ismertetett országos adatok azonban nem tartalmaznak megyei bontást.
Egyelőre nem állapítható meg, hogy a 92 900 köbméteres csökkentésből mennyi érinti a Bükk vagy a Mátra erdőségeit.
Ennek tisztázásához az egyes erdőrészletekre vonatkozó részletes adatok nyilvánosságra hozatala lenne szükséges.
Egerben a szentélyerdők védelme is napirendre került
A Minden, ami Eger korábban már beszámolt az Egri Természetvédelmi Klub szeptemberi rendezvényéről, amelyen dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője tartott előadást a hazai szentélyerdőkről.
Az előadás a legértékesebb idős erdők megőrzésének jelentőségére hívta fel a figyelmet.
A szentélyerdők olyan kiemelkedő természetvédelmi értékű erdőterületek, amelyekben különösen fontos a természetes folyamatok érvényesülése.
Az idős fák, a korhadó fatörzsek, az odvak, a változatos erdőszerkezet és a különböző fejlődési állapotú növényzet számos faj számára biztosít élőhelyet.
Az ilyen erdők természetvédelmi jelentősége nem kizárólag a bennük található faanyag mennyiségével mérhető.
Egy évszázados, természetközeli erdő ökológiai értéke lényegesen összetettebb annál, mint amit az állomány fatérfogata önmagában kifejez.
A mostani fakitermelési felülvizsgálatok egyik fontos kérdése éppen az, hogy a természetvédelmi szempontok milyen mértékben jelennek meg a konkrét erdőgazdálkodási döntésekben.
Nem néhány hónap alatt változik meg az erdőgazdálkodás
Tarjányi Lili bejegyzésében külön hangsúlyozza, hogy ilyen léptékű változás nem valósítható meg néhány hónap alatt.
A szakmai egyeztetésekből először döntéseknek kell születniük. Ezeket át kell vezetni a tervekbe, majd a gyakorlatban is meg kell valósítani.
Eközben figyelemmel kell kísérni a természetvédelmi, gazdasági és ellátási következményeket.
Egy fakitermelés elhagyása vagy mérséklése ugyanis nem csupán az adott erdőrészletre lehet hatással.
Befolyásolhatja a következő évek erdőgazdálkodási feladatait, a faanyagellátás tervezését és az erdőfelújítás módját is.
Ugyanakkor a természetvédelmi eredmények sem feltétlenül jelentkeznek azonnal.
Egy idős erdő élővilágának megőrzése, a természetes szerkezet kialakulása vagy az élőhelyek állapotának javulása hosszú időt igényelhet.
Ezért a mostani döntések valódi jelentőségét csak következetes végrehajtással és hosszabb távú megfigyeléssel lehet megítélni.
Miért fontos a pontos tájékoztatás?
A moratórium lejárta sokakban bizonytalanságot keltett. A természetvédelmi szervezetek attól tartanak, hogy megfelelő hosszú távú garanciák nélkül a legértékesebb erdők továbbra is veszélybe kerülhetnek.
Az erdőgazdálkodás szereplői ezzel párhuzamosan arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdők fenntartásához szakmai tervezésre, kiszámítható szabályokra és megfelelő gazdasági feltételekre is szükség van.
Tarjányi Lili szerint a bizonytalanságot elsősorban pontos tájékoztatással és a döntések indokainak bemutatásával lehet csökkenteni.
A most közölt adatok ebből a szempontból különösen fontosak.
Nem általános ígéretekről van szó, hanem konkrét erdőrészletekhez kapcsolódó, számszerűsíthető változásokról.
Ugyanakkor az adatok értelmezésénél különbséget kell tenni a tervezett fakitermelés csökkentése és az erdők természetvédelmi állapotának tényleges javulása között.
Az első már mérhető. A másodikhoz hosszabb időre és folyamatos megfigyelésre lesz szükség.
A nyilvánosság számára ezért az is fontos lenne, hogy a következő hónapokban rendszeresen közzétegyék a felülvizsgálatok eredményeit, lehetőség szerint területi bontásban.
Egy archív fénykép az erdőhöz kötődő nemzedékekről
Tarjányi Lili bejegyzését egy különleges, fekete-fehér archív fényképpel illusztrálta.
A KEFAG Zrt. archívumából származó felvételen fával megrakott vasúti teherkocsi, lovas szekér, erdei munkások és gyermekek láthatók.
A fénykép egy olyan korszakot idéz, amikor az erdőgazdálkodás jóval több kézi munkát igényelt, a faanyag szállításában pedig meghatározó szerepet játszottak a lovas fogatok és a vasút.
A képen megjelenő gyermekek különösen beszédes részletei a felvételnek.
Arra emlékeztetnek, hogy az erdei munka sok családban nemzedékeken át öröklődő életforma volt. A gyerekek gyakran már fiatalon megismerkedtek az erdővel, a munkával és a természethez kapcsolódó mindennapi feladatokkal.
Ez a világ a Bükk és a Mátra erdei településein sem volt ismeretlen.
A fakitermelés, a faanyag szállítása, a szénégetés és az erdei munkák hosszú időn keresztül meghatározták számos hegyvidéki közösség megélhetését.
A fénykép pontos helyszíne és készítésének ideje nem ismert, ezért nem tekinthető kifejezetten Heves megyei történeti felvételnek.
Mégis jól érzékelteti, milyen hosszú története van az ember és az erdő kapcsolatának.
Közel megduplázódott Magyarország erdősültsége
Tarjányi Lili bejegyzésében az erdészek történelmi szerepére is felhívja a figyelmet.
Az általa ismertetett adatok szerint Magyarország erdősültsége 1930-ban 11,8 százalék volt, 2020-ra pedig 22,2 százalékra emelkedett.
Ez csaknem kétszeres növekedést jelent.
A változás mögött több évtizedes erdőtelepítési, erdőfelújítási és erdőgazdálkodási munka áll.
Az erdőterület növekedése azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy minden erdő természetvédelmi állapota is javult.
Egy fiatal telepített erdő és egy több évszázados, természetközeli erdő ökológiai értéke jelentősen eltérhet egymástól.
A jövő szempontjából ezért az erdőterület nagysága mellett az állományok természetessége, fajösszetétele, kora és biológiai sokfélesége is meghatározó.
Az erdészek korábbi nemzedékeinek munkája és a természetvédelmi szempontok erősítése nem feltétlenül egymással ellentétes célok.
A következő évtizedek egyik legfontosabb feladata éppen ezek összehangolása lehet.
A kritikának és az eredmények elismerésének is helye van
Tarjányi Lili bejegyzésének záró gondolatai túlmutatnak a fakitermelési moratórium konkrét eredményein.
Arra hívja fel a figyelmet, hogy a szakmai munka értékeléséhez egyszerre szükséges a problémák bemutatása és az elért eredmények elismerése.
A kritika természetes része az erdők jövőjéről szóló társadalmi párbeszédnek. A természetvédelmi szervezetek, a szakemberek és a helyi közösségek kérdései fontosak, különösen akkor, amikor hosszú távú következményekkel járó döntésekről van szó.
Ugyanakkor az is lényeges, hogy a nyilvánosság megismerje azokat az intézkedéseket, amelyek tényleges változásokat eredményeznek.
A mostani felülvizsgálatok során több száz erdőrészletben módosították a korábbi terveket. Ez olyan eredmény, amelyet érdemes bemutatni és értékelni.
A következő időszakban azonban az is kiderül majd, hogy ezek a döntések milyen tartós hatással lesznek az erdők állapotára.
Mi vár most a Bükk és a Mátra erdeire?
A Heves megyei erdők jövőjét több egymással összefüggő tényező határozza meg.
A természetvédelmi célok mellett figyelembe kell venni az éghajlatváltozás következményeit, az erdők egészségi állapotát, a turizmus igényeit és a fenntartható faanyagellátás lehetőségeit.
A Bükk idős bükkösei és tölgyesei különösen értékes élőhelyek. A Mátrában pedig a változó éghajlati körülmények között egyre fontosabbá válik az erdőállományok alkalmazkodóképességének megőrzése.
A mostani felülvizsgálatok egyik lehetséges hosszú távú eredménye, hogy az erdészeti és természetvédelmi szempontok összehangolása a jövőben nagyobb szerepet kap az egyes erdőrészletekre vonatkozó döntésekben.
Ehhez azonban nem elegendő egyetlen moratórium vagy egyetlen szakmai egyeztetés.
Következetes szabályozásra, átlátható döntésekre, folyamatos ellenőrzésre és a különböző szakterületek együttműködésére van szükség.
A Minden, ami Eger korábbi cikkeiben felvetett kérdések ezért továbbra is aktuálisak.
A moratórium lejárt, de az erdővita nem ért véget. A most ismertetett eredmények ugyanakkor már azt mutatják, hogy a háttérben végzett szakmai munka kézzelfogható változásokat is hozhat.
A 92 900 köbméterrel csökkentett fakitermelés nem jelenti valamennyi probléma megoldását, de fontos eredménye a megkezdett felülvizsgálatoknak. A következő évek valódi kérdése az lesz, hogy sikerül-e olyan erdőgazdálkodási gyakorlatot kialakítani, amely egyszerre őrzi meg az erdők természeti értékeit, biztosítja fenntartható használatukat, és figyelembe veszi az erdőhöz kötődő emberek munkáját is.
Heves megyében mindez különösen fontos. A Bükk és a Mátra erdei nem csupán gazdasági erőforrások vagy kirándulóhelyek, hanem olyan természeti örökséget jelentenek, amelynek megőrzése a következő nemzedékek közös érdeke.
Források
Minden, ami Eger – Lejárt a moratórium, de az erdővita nem ért véget
Minden, ami Eger – Lejárt a fakitermelési moratórium – mi következik most?
Minden, ami Eger – Szentélyerdők Magyarországon – Egerben tartott előadást a WWF erdőökológusa
Minden, ami Eger – Egerben zárul a tölgyerdők megőrzését célzó program
Tarjányi Lili – Beszámoló a fakitermelési moratórium szakmai eredményeiről
A magyar állami természetvédelem – Természetvédelmi tájékoztatások
WWF Magyarország – Erdővédelem és természetvédelem
EGERERDŐ Zrt. – Erdőgazdálkodás
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Borítókép: Egykori erdei munkások, fával megrakott vasúti teherkocsi és lovas szekér egy archív felvételen. Fotó: KEFAG Zrt. archívum, Tarjányi Lili bejegyzése alapján.